/Gánt 2020. szeptember – Fotó: Nagy Pál/
Talán érdekes lehet, mit írtak a 20. és 21. században a környékről. Alább az 1970-es évekről olvashat egy írást:
„Kovács János – Nemes Vilmos-Orsi András:
BAUXITBÁNYÁSZAT FEJÉR MEGYÉBEN 1926-1976
Kincsesbánya, 1976.
A Fejér megyei bauxitbányászat üzemszerű művelésének 50. évfordulója alkalmából a Fejér megyei Bauxitbányák Vállalat kiadásában és a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának gondozásában reprezentatív külsejű, tartalmas vállalattörténeti munka látott napvilágot. A korunkban egyre fontosabbá váló bauxitbányászat egyik legjelentősebb hazai bázisának úttörő munkássága kapott ezáltal méltó elismerést.
Bár a könyv elsődlegesen vállalat történet, Fejér megyére való korlátozódása egyben helytörténetivé, a bauxitbányászat általános problematikájába való bekapcsolódása pedig szakágazati jellegűvé, végül — különösen a dolgozat második felére jellemzően — a technikatörténeti fejlődés bemutatása erősen műszaki vetületűvé teszi. Éppen ezért sokirányú érdeklődésre tarthat számot.
A monográfia elsősorban a gánti, az iszkaszentgyörgyi és a kincsesi bányák fejlődését világítja meg. Megörökíti Balás Jenő úttörő kutató munkásságát, az „Aluérc” vállalat (1917) konszernné terebélyesedését, és a gánti bauxitbányászat hőskorát. Figyelemre méltó módon írja le a külfejtések, a gépesítés, és a szállítás kezdeti állapotát. A hitlerista Németország hadiiparát erősítő magyarországi bauxitkincs hamarosan létrehozta Gánton a szakágazat egyik legelső bányatelepét. Itt éltek a mezőgazdasági és kubikus munkásokból verbuválódott bányászok, akiknek emelkedést jelentett az új életforma, továbbá a szénbányavidékekről ide került tisztviselők.
Iszkaszentgyörgyön és Kincsesen 1940/1941-ben indult meg a termelés, mely rövid idő alatt szükségessé tette a mélyművelést is. Ez utóbbi kialakításában úttörő szerepe volt Bende József bányamérnöknek. Óbarokon a viszonylag gyengébb minőségű bauxit kitermelése 1943 elején vette kezdetét.
A felszabadulást követően, a Potsdami-Egyezmény értelmében 1946 és 1954 között bauxit bányáink zöme — így Fejér megyében is — a Magyar-Szovjet Bauxit-Alumínium Rt. keretében folytatta működését. E korszak óta vált tervszerűvé a bauxitkutatás, mégpedig az 1950-ben Balatonalmádi székhellyel megalakult Bauxitkutató Expedíció (később Bauxitkutató Vállalat) tevékenysége révén. Az újjáépítés éveiben terebélyesedett ki a mélyművelés. 1949-ben ez utóbbi egyes helyeken már szinte kizárólagossá vált. 1953-ra Gánton a gépesítés eredményeképpen rekord termelés született, ugyanez Iszkaszentgyörgyön 1952-ben következett be.
A felszabadulás utáni dinamikus gazdasági fejlődés ugyanekkor lehetővé tette a munkások és az alkalmazottak életszínvonalának fokozatos és állandó emelkedését.
A bauxitbányászok reálbére 1949-ben meghaladta az 1938. évit. Ehhez a szociális juttatások nagymértékben hozzájárultak…
Sárközi Zoltán „
FOLYTATJUK – a szerk.
Forrás: Library.hungaricana.hu/ Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám) / 1953-07-04 / 27. szám
Kiemelések tőlem – a szerk
