/Gerencsérvár és környezete. A kép forrása: Wikipedia, Fotó: Civertan/
Talán ma is érdekesek lehetnek a környékünkkel kapcsolatos régi híradások, érdekességek… – mint például ez, amely a Vértes talán legrégebbi várának történetéről szól. Nagyon érdekes, olvasmányos, több részben közöljük:
FOLYTATÁS:
„BAKOCZ TAMAS BIRTOKÁBAN
1494-95 telén Lőrinc herceg birtokaiból „Batthyáni Péter Tata közelében szerzett meg két »városkát«, egyet erővel, egyet megadás útján. A két említett helység Gesztes és Gerencsér várával azonosítható, mert a térségben (Komárom és Fejér megyében) csak itt voltak birtokai az Újlaki családnak. Gesztest 1495-ben II. Ulászló király Somi Józsának, az új temesi ispánnak adományozta.
Gerencsér sorsa ennél izgalmasabban alakult. 1495 márciusában Lőrinc herceg utolsó várába, Németújvárba (ma Güssing, A) menekült, amelyet II. Ulászló katonái ostromoltak. Bakócz Tamás azonban kijárta az uralkodónál, hogy kegyelmezzen meg Lőrinc hercegnek, aki ezért hálából, 10 000 aranyforintért elzálogosította Bakócz Tamásnak és rokonainak Gerencsér várát a hozzátartozó javakkal együtt. A herceg erről 1495. március 24-én a pécsi káptalan előtt formaszerűen is bevallást tett.
A következő év végén, december 8-án kelt levelében II. Ulászló utasítja a budai káptalant, hogy Bakócz Tamást és rokonait iktassák be az uradalomba, amelyet 1497. január 4-én megvalósítottak.
Bakócz Tamásnak, esetleg rokonainak Gerencséren tartózkodásáról vagy az uradalom irányításáról nem került elő egyelőre adat. Nem tartott sokáig a család vértesi birtoklása, mivel Bakócz halálakor végrendeletében már nem említette meg az uradalmat.
Sőt, Bakócz Tamás halála előtt néhány hónappal II. Lajos már eladományozta a várat és uradalmát Paksi Jánosnak. Az adományozásra 1521. február 20-án került sor, és az semmilyen utalást nem tartalmazott Bakócz Tamásra vonatkozólag.
A helyzetet nehéz feloldani, hiszen 1496-ban II. Ulászló egyértelműen megerősítette Bakócz Tamásnak és rokonainak, az Erdődieknek öröklési jogát Gerencsérre és uradalmára.
Újlaki Lőrinc a prímás halálakor még jó egészségnek örvendett, mintegy három évvel élte túl a prímást, így azt sem feltételezhetjük, hogy ő vagy valamely Újlaki rokon váltotta volna vissza a birtokot. Hűtlenséget pedig egyik szóba jöhető fél sem követett el, így ezúton sem háramolhatott a birtok a királyra. Talán még jobban nehezíti a kérdés megfejtését az a tény, hogy Bakócz ránk maradt végrendeletét már 1517-ben megfogalmazta, amelyet később csak megerősített. Jelen ismereteink szerint Paksi János az érsek végrendeletének végrehajtói között sem szerepelt, így ezzel kapcsolatban sem szerezhette meg Gerencsért.
Paksi János Gerencsért és uradalmát új királyi adományként nyerte el. Werbőczy szerint a „»nőve nostre donationis titulo« esetén tudni való, hogy az új adomány […] nem más, mint egy korábban törvényesen tett adomány megerősítése, […] [tehát] mindig előfeltételez egy előző adományt vagy a birtokok másféle megszerzését.”’0’ Elképzelhető, hogy Paksi mint Bakócz familiárisa kapta meg a birtokot, mintegy fizetése gyanánt. Az ellentmondásosnak tűnő helyzetet mindenképpen azzal oldhatjuk fel, ha feltételezzük, hogy Paksi János Bakócz akaratából kapta meg Gerencsér várát tartozékaival. Ebben az adománylevél szövege sajnos nem nyújt segítséget.
Paksi János Tolna megyei család tagja, akit 1518- ban a bácsi országgyűlésen rendi kincstartóvá választottak. 1519-ben országos kincstartó, Solt megye első ispánja, majd később Tolna megye ispánja lett. Tagja volt a II. Lajos és felesége, Mária híveit tömörítő „kalandos szövetségnek” is. 1526-ban a török ellen indult testvérével, Balázzsal, aki 1525-től győri püspök volt. Az ekkor kiállított oklevél szerint négy fia volt, akik közül később János vált a legismertebbé. Paksi János és Balázs végül hősi halált halt Mohácsnál.””
Újlaki Lőrinc herceg 1524. május 23. és június 15. között hunyt el.
Fiú utódot nem hagyott hátra, de hatalmas birtokait többen próbálták megszerezni, annak ellenére, hogy az 1496. évi országgyűlés döntése alapján Újlaki csak akkor részesülhetett a király kegyelmében, ha vállalta, hogy magtalan halála esetére birtokai a koronára szállnak.
Újlaki Lőrinc halála után elsőként a Szapolyaiak próbálták érvényesíteni az 1490-ben kötött örökösödési szerződésüket. Nem sokkal később Újlaki özvegye, aki időközben hozzáment csulai Móré László királyi asztalnokmesterhez, a leányágnak is érvényesíteni akarta jogait. Érdekes módon Gerencsér és a már többször eladományozott Gesztes várára is akadt jelentkező.
1525 nyarán Sarlay István – Guti Ország Ferenc, Imre és Dorottya, továbbá Bucsányi Korlátkövi Péter királyi udvarmester, valamint Borbála, Csáktornyái Ernsth János felesége nevében – eltiltotta többek között Paksi Jánost a Fejér megyei Gerencsérvár elfoglalásától, a királyt pedig ennek eladományozásától.
Werbőczy István, aki ekkor az ország nádora volt, hosszas mérlegelés után 1526 februárjában hozott ítéletet, amely alapján az Újlaki birtokok a koronára háramlottak. Döntése szerint a leányági örökösök igényeit csak ezután kezdték el vizsgálni.
A mohácsi csatavesztés után Gerencsérvár már nem található meg a forrásokban, jelen ismereteink szerint a török háborúkban nem játszott szerepet. Ebben az időben rombolhatták le talán azért is, hogy a török ne tudjon megbújni falai között….”
Forrás: Library.hungaricana.hu/Fülöp Éva Mária – László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011) / Schmidtmayer Richárd: Gerencsér és várának története az írott források alapján
