Kezdőlap Színes Lótenyésztés annak idején a Vértes fővárosában Csákváron – 1. rész

Lótenyésztés annak idején a Vértes fővárosában Csákváron – 1. rész

277
0

/Fotó: Pixabay/

Talán érdekes lehet, mit írt a korábbi sajtó, vagy milyen érdekességeket találtunk a térségről  korábbi tanulmányokban, történeti leírásokban.

Mint például itt:

Lótenyésztés

A lótenyésztés Csákváron sokáig alárendelt szerepet játszott. Korszakunk kezdetén mindössze 4 db igáslovat tartottak csak, s 1859-ben vásároltak újabb 7 hámoslovat Deutschländer Gáspár tatai kereskedőtől.

Számuk 10—12-nél ideértve a csákvári kasznárság alá rendelt ún. majorosvonat 3 pár fogatát feljebb az 1880-as évek közepéig-végéig nem emelkedett. Az 1890-es évek közepéig azonban csak Csákváron már 9—10 pár volt, mialatt Majkra és Császárra is került 1—2 pár. A lófogatok feladata elsőrenden az áruk, szerek és termények ide-oda szállítása: fuvarozása és a járgányos „gépek” működtetése volt. Rájuk hárult a gyorsfuvarok lebonyolítása, valójában ők helyettesítették Csákváron és Majkon a vasutat, kapcsolták össze a gazdaságokat egymással s a távolabbi piacok áruforgalmával.
A
hidegvérű fogatos lovakat rendszeresen vásárolták, tenyésztésükkel a század végéig egyáltalán nem foglalkoztak. Ekkor azonban a melegvérű ménes mellett a jelek szerint próbálkoztak már a hidegvérű lótenyésztéssel is. Az uradalom 1897-ben azzal a kéréssel fordult a Földművelésügyi Minisztériumhoz, hogy járuljon hozzá 6 db kancájának a kisbéri méntelep ardenni méneseivel való fedeztetéséhez.

Az uradalom kérését azonban ekkor még nem tudni mely okból elutasították, de néhány évvel később (1902-ben) megengedték, hogy hidegvérű kancáit a kisbéri méntelepen fedeztesse.

Már
az agrárfordulatot megelőző időkben nagyobb jelentősége lett a melegvérű lótenyésztésnek. Az 1850-es évek végén még csak passzióból tartottak 5 db tenyészlovat, az 1860-as években már 20, a következő évtizedben azonban 30—40, a szóban forgó évtized végén pedig 50 fölé emelkedett a lovak száma s ezt az állományt azután akár „ménesnek” is nevezhetjük már. Az 1880-as években ugyan az állomány darabszáma átmenetileg visszaesett (30—40 db-ra), az évtized végén azonban a melegvérű lovak száma ismételten 50 db körül járt. Az állattenyésztésben betöltött szerepüket azzal is kiemelni kívánták, hogy 1892-től külön lapot nyitottak a számadáskönyvekben számukra a „ménesbeli lovak” fejcím alatt…”

Forrás:Library.hungaricana.hu/ Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)  / A nagyüzem termelése / Földművelő gazdaságok

 

FOLYTATJUK – a szerk.