Kezdőlap Színes “Gerencsér és várának története” a Vértesben 2. rész

“Gerencsér és várának története” a Vértesben 2. rész

140
0

Talán ma is érdekesek lehetnek a környékünkkel kapcsolatos régi  híradások, érdekességek… – mint például ez, amely a Vértes talán legrégebbi várának történetéről szól. Nagyon érdekes, olvasmányos, több részben közöljük:

FOLYTATÁS:

“…UDVARHELY A KORAI GERENCSÉR?

Gerencsér várával kapcsolatban a legizgalmasabbnak tűnő kérdés a vár korára vonatkozó találgatásokban rejlik. Romjai valóban a Vértes legidősebb várát takarnák?

Nácz József erre vonatkozó elképzelését az őt követő kutatók és ismeretterjesztők is átvették, sokszor minden kritika nélkül. Az impozáns feltételezés szerint a várat az Árpád-kori forrásokban Udvarhely néven említették, ezért végig kell tekintenünk az Udvarhelyre vonatkozó okleveles adatokat, hogy kiderüljön, mennyiben igazolhatóak az írott források segítségével a romok Árpád-kori építésére utaló elképzelések.

Az érvrendszer alapja Csák nembeli Miklós 1231- ben keletkezett végrendelete, amelynek a vonatkozó része így szól: „Először: a Szent Kereszt melletti prédiumot, ahol ház épült, ennek földjét valamennyi -jelenlegi vagy további -fiaim közösen birtokolják, mivel a hely, amit közönségesen Udvarhelynek mondanak, különleges; ám az azon a területen lévő épületeket és tartozékait, ahogy Magyarországon szokás, a legfiatalabb (fiú) kapja meg.”’

1237-ben Miklós ispán megismétli végrendeletét, amelyben a Szent Kereszt egyháza melletti földet ismét három fiára hagyta, míg az ott álló épületet csak a legkisebbre. 1278-ban ismét megemlítették a vértesi Szent Kereszt monostora melletti helyet, ekkor az Csák nembeli rinc birtokában volt. Az oklevél több információt is tartalmaz az épületről, amelyről leírja, hogy egy tető alatt három házból, azaz szobából állt.

Udvarhely Árpád-kori említéseit összefoglalva arra a megállapításra juthatunk, hogy a helység a Vértesben álló Szent Kereszt monostor, vagyis Vértesszentkereszt mellett állt. A monostortól való távolságra nem maradt fenn adatunk, ahogy az épület felépítésére sincsen pontos információnk.

A 14. század folyamán továbbra is a Csák nemzetség birtokolta Vértesszentkeresztet és környékét.

1397-ben Udvarhelyen a Csák nemzetség tagja, a Junghernek mondott Pál volt birtokos. A következő esztendőben Jungher Pált Kwkemen nevű birtokáról nevezték meg. Erről a Kwkemen nevű birtokról nem sokat tudunk, de a 15. század elején bizonyosan népes, vagyis jobbágyok lakta birtok volt. A két birtok közötti összefüggést egy 1433-ban keletkezett oklevél mutatja meg. Itt ugyanis egyértelműen leírták, hogy a Fejér megyei Kwkemen birtok másik neve Udvarhely volt. Kwkemen birtokot és a körülötte levő Csák birtokokat vagy birtokrészeket, a Fejér megyei Kendertót, Bokodot, Csapiárt és Célumföldjét Zsigmond király 1409-ben elcserélte a Csák nemzetséggel bizonyos Vas és Sopron megyei helységekért.

A 14-15. század fordulójáról fennmaradt oklevelek alapján a következő kép rajzolódik ki: Vérteskeresztúrt – ahogy ekkoriban Vértesszentkeresztet nevezték – birtokló Csák nembeli János fia volt Udvarhely, vagyis Kwkemen birtokosa. Amennyiben elfogadjuk, hogy Kwkemen helyes olvasata Kőkémény, akkor szemünk elé tárul egy kőből épített torony, amely akár háromszintes is lehetett, ahogy azt Nácz József vélte az említett oklevél alapján. Ez a torony azonban egyértelműen Udvarhely birtokon állt, a nemzetségi monostor közelében.

Nem tartjuk valószínűnek, hogy a Csákok az udvarhelyüktől távol építették volna fel monostorukat. Az oklevelek alapján sajnos az Árpád-kori épületet nem lehet meghatározni, de Gerencsérrel való azonosítását kizárhatjuk. Az alább bemutatott adatok fényében könnyen beláthatjuk, hogy időrendi problémák miatt sem lehetett az Udvarhelyen emelt épület azonos a Gerencséren emelt építménnyel. A Dunántúlon hasonló helyzetet tapasztalhatunk a 13. század első felében Jákon, ahol a Ják nemzetség tagja, Márton ispán a nemzetségi monostor közelében egy 7×7 méter alapterületű tornyot emeltetett…”

FOLYTATJUK! – a szerk.

Forrás: Library.hungaricana.hu/Fülöp Éva Mária – László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)  / Schmidtmayer Richárd: Gerencsér és várának története az írott források alapján