Kezdőlap Színes “Gerencsér és várának története” a Vértesben 1. rész

“Gerencsér és várának története” a Vértesben 1. rész

174
0

/Fotó: Nagy Pál/

Talán ma is érdekesek lehetnek a környékünkkel kapcsolatos régi  híradások, érdekességek… – mint például ez, amely a Vértes talán legrégebbi várának történetéről szól. Nagyon érdekes, olvasmányos, több részben közöljük:

Bevezető

Gerencsérpuszta ma Oroszlány külterületéhez tartozik, attól délre található. Az erdőben a Gerencséri-ér partján, attól nem messze, a zöld jelű turistaútvonal mellett láthatóak Gerencsér várának romjai. Az alig észrevehető falmaradványok egy kisebb kiemelkedésen állnak. A vár egykori területére utal a még ma is jól megfigyelhető várárok és a vártól északra elhelyezkedő mesterséges medre és gátja.

A várromoktól nem messze, légvonalban mintegy másfél km-re magasodik az egykori bencés monostor, a vértesszentkereszti apátság romja. A Vértes erdejének eme vidékét ma már csak kirándulók keresik fel, de a középkor folyamán a környék népes falvaknak adott otthont, s gyakran nyújtott szórakozást a királyi vadászatok résztvevőinek.

Kutatástörténet

Az erdőben álló romokról elsőként, igaz, csak érintőlegesen, Fényes Elek emlékezett meg, amikor megírta a reformkori Komárom megye statisztikai-geográfiai összefoglalását. Először egy régi kolostor düledékeinek vélte a romokat, később már váromladékként határozta meg.“ Rómer Flóris bencés szerzetes, a hazai régészet egyik elindítója, már alaposabban vizsgálta meg az erdőben álló maradványokat. Az 1860-as években tett utazásai közben az akkor látható romok alaprajzát és állapotát is feljegyezte. Innen tudjuk, hogy akkor még több részletet lehetett azonosítani az épületmaradványokon, mivel a romokon akkor látható volt még egy kapu, amely felett egy ablaknyílást lehetett felismerni. Rómer az egykori épület tájolásából és látható romjai alapján egy templom maradványait vélte felfedezni, és vitába szállt annak várként történő meghatározásával.

Később megjelent munkájában is templomként azonosította a romokat. Egy évtizeddel később, 1886-ban a szintén bencés szerzetes Gyulai Rudolf vezetésével létrejött a Komárom vármegyei és Komárom városi Történeti és Régészeti Egylet.

Gyulai az egylet titkáraként célul tűzte ki Komárom vármegye monográfiájának elkészítését, s ehhez előtanulmányokat készített, amely során számos okleveles adatot gyűjtött össze. A Szépvíz-ér partján álló maradványokat a gerencséri váromladékként említette, és közölt néhány vonatkozó okleveles adatot.5 A kutatást Nácz József, a közeli Vértessomló plébánosa folytatta tovább. A Komárom Vármegyei és Városi Muzeum-egyesület tagjaként, a 19-20. század fordulóján összefoglalta a vértesi várak akkor ismert történetét.

Ő is egyértelműen hitet tett amellett, hogy Gerencséren egy vár romjai láthatóak. Alaprajzából ítélve toronyként írta le az épületet. Megállapításai szerint Gerencsérvár, bár építési „modoránál fogva” a többi vértesi váréval megegyezik, mégis a Vértesben fennmaradt épületek legrégebbikje’’. Ezt a feltevését okleveles adatokkal, pontosabban Csák Miklós 1231-ben kelt végrendeletének segítségével próbálta meg bebizonyítani. Ezzel pedig összekapcsolta a vár történetét a vértesszentkereszti monostort alapító Csák nemzetséggel.

Nácz munkáját követően inkább népszerűsítő munkákban szerepelt a várrom.

G. Sándor Mária a múlt század közepén összefoglalta az addigi kutatások eredményeit, továbbá egy rövid állapotleírást is közölt. Ő már a pontosabb korhatározáshoz és az épület kiterjedésének megállapításához is szükségesnek látta az ásatások megkezdését.8
1986-ban Nováki Gyula és Sándorfi György a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumigazgatóság megbízásából – többek között — Gerencsérvár alaprajzát is felmérte. A felmérésen már pontosan látható a várromot körülölelő árok és az északra fekvő mesterséges halastó gátjának egy része is.

Az ezredforduló után Nováki Gyula, Béni Kornél segítségével, a Gerencséri-éren található további gátakkal bővítette felmérését, és összefoglalta az addigi kutatásokat, ismert okleveles adatokat.

2006-ban „kincskeresők” kezdték felásni a várat, amelynek során megrongálták és az időjárás viszontagságainak tettek ki egy ajtónyílást, továbbá számos helyen hagyták hátra jellegzetes nyomukat. Ezt követően szűkös anyagi háttérrel tervásatást folytattunk immár három alkalommal, a feltárások eredményeit később ismertetjük…”

FOLYTATJUK! – a szerk.

Forrás: Library.hungaricana.hu/Fülöp Éva Mária – László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)  / Schmidtmayer Richárd: Gerencsér és várának története az írott források alapján