/A kép illusztráció – Gazdaság, 1926-ban. Forrás: Fortepan.hu/
Talán ma is érdekesek lehetnek a környékünkkel kapcsolatos régi híradások, érdekességek… – mint például ez:
(FOLYTATÁS! – Az első részt ugyanebben a rovatban – „Színes” – olvashatja – a szerk.)
A MERÁN CSALÁD URADALMA
„…A Zámoly község határában lévő uradalom 1899-től gróf Merán Jánosné (született gróf Lamberg Ladiszlaya) tulajdonában volt. Gróf Lamberg Fülöp élete utolsó éveit Zámolyon töltötte, leánya azonban Grazban lakott. Egy 1933-as irat őt is zámolyi lakosként említi, holott tudjuk, hogy Zámolyon nem laktak, hanem a szomszédos Csákberény volt magyarországi lakhelyük.
A 4763 katasztrális holdas zámolyi uradalomhoz 1924-ben Felsőmajor, Lajamajor, Belmajor és Borbálapuszta tartozott, de ez utóbbit Marschall
Nándornak, Belmajort és Laját Vogl Sándornak adták bérbe. 3343 katasztrális holdat tartottak saját kezelésben, melyet a századforduló előtt Báró Jenő, majd 1930-ban Pintér Jenő főintéző kezelt. Merán grófné kezén egy 323 kh-as erdőbirtok is volt, amelyet 1924-ben 25-30 éves tölgy, cser, juhar, jegenye és szilerdőnek mondanak (Radenics szerk. 1924.). Ez az erdőbirtok 1937-ben egy Gánt-Csákberény-Csókakő és Zámoly határára kiterjedő 6284 katasztrális holdas erdőuradalom része volt (Magyarország földbirtokosai, 1937. 394-395.). Mellette ekkor már Merán Fülöp nevén, de Merán Jánosné haszonélvezetével tartották nyilván a csákberényi és gánti, illetve Merán Jánosné nevén a zámolyi uradalmat. Az előbbi kezelője Zimmermann Gusztáv, míg az utóbbié a már említett Pintér Jenő főintéző mellett Schütz Géza intéző volt, mindketten okleveles gazdaként dolgoztak itt, azaz mindketten mezőgazdasági akadémiát végeztek.
A négy itteni uradalom (Csákberény, Csókakő, Gánt és Zámoly) összesen 11456 katasztrális holdon feküdt (Magyarország földbirtokosai, 1937. 394-395.). A zámolyi uradalmat az 1937-ben kiadott Országos Mezőgazdasági Címtár fő terményei szerint tartotta nyilván. Eszerint búzából a Bánkúti 120l-es fajtát, árpából a Hatvani fajtát, kukoricából a Fleischmann fajtát termesztették, ezen kívül termesztettek még borsót, baltacímmagot, bükkönymagot, lucernamagot, moharmagot, répamagot, kölest, lencsét, olajlent és takarmánykáposztát.
A vetett növények fajtái mutatják, hogy a gabonafélék közül a tájhoz illő legkorszerűbb fajtákat választották, a vetett takarmánynövényeket pedig a legintenzívebb, legaprólékosabb munkát igénylő termékért, a magért munkálták. Ennek magyarázata bizonyára a bőségesen rendelkezésre álló olcsó munkaerő és a felvevőképes piac jelenléte lehetett. Állatállományukat tehát nem elsősorban vetett szálastakarmánnyal tartották, ez pedig arra utal, hogy magas színvonalú legelő- és rétgazdálkodást folytattak. Elsősorban szarvasmarha- és juhtartással foglalkoztak: tejelő tehenészetüket önállóan törzskönyvezett marhaállományuk látta el. Az 1930-as évek végén Schütz
Géza intéző kezdeményezésére Borbálában és Lajában beton silógödröket építtettek, amelyeknek kivitelezője Lukács József zámolyi kőművesmester volt.
A szarvasmarhák számára ezekben jó minőségű savanyított takarmányt készítettek. Sertéshizlalással, zsírsertések tartásával foglalkoztak, fésűs tenyészkosokat, anyákat és bárányokat is értékesítettek, a juhok többségét azonban gyapjáért tartották. A gazdaság részeként kezelték a vadgazdálkodást is. Szőlőik fehér bort teremtek eladásra, a seprőből pálinkát főzettek. Jelentős volt az erdőkben a fakitermelés, tűzifát és épületfát egyaránt értékesítettek. Számottevő bevétel származott a nád eladásából is. A zámolyi gazdaság traktorral és teherautóval, a csákberényi cséplőkazánnal és személyautóval rendelkezett. Pintér Jenő (Schneider-Juhász 1937, 517.) főintéző a földművelési minisztérium gazdasági tudósítói közé tartozott, 1926-tól töltötte be Zámolyon a főintézői tisztséget. Szabadidejében is közösségéért igyekezett dolgozni: a katolikus egyházközség világi elnöke és a lövészegylet elnöke is volt, képviselő-testületi tag…”
FOLYTATJUK – a szerk.
Forrás:Library.hungaricana.hu/ Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004) / Tanulmányok – Abhandlungen / Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.
