Kezdőlap Színes “Vértesben, Gerecsében Gyalogolni  jó!”

“Vértesben, Gerecsében Gyalogolni  jó!”

123
0

/Haditanács a várfalon – Fotó: Krajcsi György) Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1987. augusztus/

Talán ma is érdekesek lehetnek a Vértes és térsége 20. századi történetéről, érdekességeiről, életéről szóló régi híradások – mint például ez, 1987-ből:

Vértesben, Gerecsében

Gyalogolni  jó!

Ügy nézzék meg ezeket a gyerekeket a fényképeken, hogy tíz nap alatt több, mint száz kilométert gyalogoltak a Vértesben, míg eljutottak a Gerecséig.

Sőt, tegnap tizennyolc kilométert mentünk toldja meg Kosztolánszky Rita. Ez az első vándortáborunk, de olyan volt, hogy már korábban kellett volna kezdeni.

Huszonnyolcán vannak, főleg pilisszántói hetedikesek, néhány fehérvári társukkal kiegészülve.

Szőregi Krisztián sorolja:

Székesfehérvár, Csókakő- Gánt, Bodajk, Kőhányáspuszta A bánya volt a legérdekesebb eddig! Bodajkon a múzeum! Gánton kagylókat, csigákat, kövületeket láttunk. Én szedtem is emlékbe. A vándortáborozáson részt vevő négy őrs neve nem sok jót ígér: Gyilkos
galóca,
Mákvirág, Kaktusz és (vagy sőt) Vaddisznó.

Az őrsök tagjai mint ahogy Bergmann Györgyné földrajzszakos tanár, borvezető elmondta e nevekkel ellentétben úgy viselkedtek, mintha Főszakács, Túrabajnok, Kíváncsiság és Jókedv őrs tagjai lettek volna.

A lányok főznek! mondja önérzetesen Snaho Viktória, aki ősztől ötödik Kosztolánszky Rita „autogrammot” ad be jár majd, s ezzel a legfiatalabb vándortáboros.

Aztán megeszik a fiúk, amit ti főztök?

De meg ám, még el is mosogatnak utána!

Persze, hogy megesszük, ha nincs más! mondja rosszmájúan Cserni Péter.

Ma itt kirándulunk Tatán, megnézzük a várat, a környéket, aztán már hazafelé indulunk! mondja Stribik Adrienn. Kár, hogy nem tart tovább a kirándulás.

(kádár)”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)  / 1987-08-01 / 180. szám