/Csákvár és Csákberény között – Fotó:Nagy Pál/
Csákvárt a Vértes fővárosaként emlegetjük. Bizonyára érdekes lehet, mit írtak korábban róla, milyen volt, hogy alakult történelme, földrajza, milyen érdekességekre akadtunk róla…
Mint például:
„Záborszky Miklós:
CSÁKVÁR
I.
„Ritka Város vághat Csákvárnak elébe.
Széllyel az országban mondani s hinni lehet
Fekvését ennek ha tekinteném, Péts lehet illyen
Mellyet Kis-Bétsnek hiva vala József Urunk —
Itt a természet számos szépségeit öszve
Rakta pazar kézzel, bár kiki nézze körül
A Vértes hegyeit szemlélteti nyúlni ki hosszan
Mórnak tartanak ezek — s jó bora hirre kapott
A legszebb részén fekszik Csákvárom ezeknek —
Délről a mellyben lakni valóba derék —”
(Kováts Sámuel: Csákvárnak rövid rajza — részlet )
Csákvár Fejér megye bicskei járásában fekszik. Területe 11 883 hektár. Lakóinak száma 1970-ben — 5238, lakóháza 1195. Hozzá tartozik egy szórvány telep: Dobogóhegy és két mezőgazdasági üzem: Fornapuszta és Móriczmajor. Postája, autóbuszállomása van, legközelebbi vasútállomás Bicske, 18 km.
Több utcás, szalagtelkes település a Vértes délkeleti peremén. A nagyközség központi területe 165 hektár, tölcsérszerűen kiszélesedő völgynyílásban épült, hegylábi törmelékkúpon fekszik, 157 m tengerszint feletti magasságban, a Zámolyi-medence ártérre néző peremén.
Területe aprólékosan felszabdalt, nagy relief energiájú középhegységi, változatos arcolatú, dombsági és alacsony tagolatlan felszínekből áll. A községhatár Ny, ÉNy felé a Vértes töréses röghegységére terjed ki.
Domborulatát ma kisebb táblák, asszimetrikus rögök, tanúhegyek, karrosodott sziklafalak és meredek lejtők jellemzik: A községhatárt löszös dombság övezi. A változatos dombsági terület éghajlatilag sem egységes K—DK-i része a szomszédos dombsági területek melegebb éghajlatával mutat rokonságot, Ny—ÉNy felé pedig középhegységi éghajlati vonások érvényesülnek.
A kedvező vízháztartás ellenére a község felszíni és felszín alatti vizekben szegény. A csapadékvíz jelentékeny része leszivárog, és viszonylag nagy mélységekben karsztvízként tárolódik. Ez a magyarázata annak, hogy vízfolyásai időszakosak. Felszíni vizeinek fő levezetője a Császárvíz, amely több időszakos forrásból táplálkozik.
A hegységi területeket túlnyomóan renzina fedi, a lejtőkön pedig dolomit kopárok a jellemzőek.
Érdekes, hogy a tények dacára a község határát általában termékenynek jelzik a régebbi források. így Bél Mátyás szerint földjei „mivel sem hitványabbak” (ti. a kiválóan termő Zámolynál)/
Szabad György is termékeny talajúnak írja, viszont újabb mezőgazdasági irodalmunk szerint a megye északi része (benne Csákvár) talajainak többsége cserepesedésre hajlamos, vízgazdálkodása rossz, a csapadékot nehezen veszi be. „
Forrás: Library.hungaricana.hu/Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981) / Községtörténeti tanulmányok/ Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)
Folytatjuk – a szerk.
