/A képen: Énekkari Találkozó 2017-ben Pusztavámon – Fotó: Nagy Pál/
Talán ma is érdekesek lehetnek a környékünkkel kapcsolatos régi híradások, érdekességek… – mint például ez:
FOLYTATÁS:
„…Az újabb keletű hagyományok keletkezésének is ugyanakkor szemtanúi lehetünk Pusztavámon. Ha például a helyi táncegyüttesből házasodik valaki, akkor 1973 óta más a lakodalom menete, mint a többi falubeli esküvője esetében.
Ilyenkor a templomi esküvő után ugyanúgy „menettánc” kíséri a lakodalmas népet a Művelődési Házba a mulatsághoz, mint minden esetben, amihez a fúvószenekar szolgáltatja a zenét.
A Művelődési Háznál a tánccsoport tagjai sorfalat állnak a bejárat előtt, és a vőlegény minden csoportbeli lánnyal, a menyasszony minden fiúval táncol, szimbolikusan is elbúcsúzva a leány- illetve legényélet szabadságától, hiszen ők már örök párra leltek egymásban.
Aztán az ifjú feleség egy játékbabát, a férj pedig egy seprűt kap a kezébe, és azzal lépnek a mulatság nagy termébe. A baba a termékenységet, a söprű valószínűleg a rend megtartását jelképezi.
A pusztavámi ungarndeutsch hagyományápolás jövőképét nehéz felvázolni. A globalizáció, a társadalmi mobilizáció felgyorsulása a helyi közösségi kohézió fellazulásához vezet. A szervezett alkalmak megteremtése is egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül az egyre bonyolultabb pályázási rendszer miatt, tehát nehéz a hagyományőrző együttesek működtetésére megtalálni az anyagi forrásokat.
Az együttesvezetők elhivatottságán sok múlik, az ő heroikus munkavállalásuk nélkül szétesne teljesen a pusztavámi hagyományőrzés. Ahogy a zenekarvezető asszony fogalmazott: „Addig lesz zenekar, amíg én élek. Aztán nem tudom mi lesz…”
Forrás: Library.hungaricana.hu/ Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis – Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011) / Balogh Balázs: A népzene és néptánc szerepe egy magyarországi német közösség önazonosság-tudatának ápolásában (A pusztavámi példa)
VÉGE
