/Héja – Forrás: Wikipedia, fotó: Pellinger Attila/
Talán ma is érdekesek lehetnek a Vértes és térsége történetéről, érdekességeiről, életéről szóló régi híradások – mint például ez. Érdekes, sokak számára vélhetően új információkat is tartalmaz szűkebb-tágabb otthonunkról – a múlt század végéről:
Folytatás, egyben befejező rész:
“Baglyok, sasok, ölyvek, vércsék
A Vértes ragadozó madarai
A héja az elmúlt években kissé felszaporodott. Salamon Endre szerint vértesi állománya 19—15 pár lehel. Rendkívül vakmerő és szinte mindent zsákmányul ejt ami mozog és nála kisebb. A kisebb termetű karvaly többnyire csak ősztől tavaszig fordul elő nagyobb számban a hegységben. mert ilyenkor északról és keletről érkeznek hozzánk vonuló példányok.. Költésre csak egy-két pár szokott itt maradni. 1975-ben a Mátyás-kút környékén költési időben, több alkalommal megfigyeltem egy párat.
A ragadozó madarak közül a természetjáró leggyakrabban itt az egerészölyvvel találkozik, amelyet még ma is nagyon sokan sasnak vélnek. Az egerészölyv állománya n védettség eredményeként az elmúlt évek során jelentősen felszaporodott. Vadász- es vadgazda körökben Tücsköt- bogarat kiáltoznak az ölyv kártételéről, noha ma már a Fácánkerti Vadvédelemtechnológiai Állomás vizsgálatsorozattal bebizonyította. hogy az egerészölyv 90 százalékban egérrel és pocokkal táplálkozik és csak elvétve szerepel étlapján az apróvad. Az ölyv az egyik legalkalmazkodóképesebb ragadozó madár, a legkevésbé sínyli meg a civilizációs ártalmakat. Képes egy keskeny erdősavban. vagy kis facsoportban közvetlen városközeiben is fészkelésre megtelepedni.
A Vértes peremszegélyén, amely már mezőgazdasági területekkel határos. megfigyelhető még a vörösvércse is. A parlagok felelt vagy az utak mentén a levegőben egy helyben „szitálva” lesi pocokzsákmányát.
Az eddig ismertetett fajok képezik tulajdonképpen a Vértes állandó ragadozómadár-állományát. Ezenkívül vonulási időben vagy alkalmanként más fajokkal (mint például kis sólyom, hamvas rétihéja, kékes réti héja. barna rétihéja, darázsölyv, kígyászölyv) is találkozhatunk.
A ragadozó madarak különösen költési időben meglehetősen rejtett életet élnek, talán az egerészölyv kivételével valamennyi fajukkal csak ritkán találkozik a természetjáró. Mivel a Vértes ragadozómadár-állományának az itt előforduló ritka fajok miatt országos jelentőséget tulajdonítanak.
1976-ban 13 723 hektáron létrehozták a Vértesi Tájvédelmi Körzetet, -amely a hegység gyönyörű tájainak, gazdag és változatos élőhelyeinek megóvása, mellett, az itteni ragadozó madarak költőhelyeinek háborítatlanságát hivatott biztosítani.
Szvezsényi László ”
Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1987. január (42. évfolyam, 1-28. szám) / 1987-01-26 / 21. szám
