/Fotó: Nagy Pál/
Talán ma is érdekesek lehetnek a környékünkkel kapcsolatos régi híradások, érdekességek… – mint például ez, amely a Vértes talán legrégebbi várának történetéről szól. Nagyon érdekes, olvasmányos, több részben közöljük:
FOLYTATÁS:
„…Az elkövetkező években Gerencsér helyzete továbbra sem tisztázódott, mert a Rozgonyi ágak között sem volt egyértelmű hovatartozása. Tulajdonjogának egyenlő felekre való osztása miatt ifjabb János ügyvédjén, Keresztúri Benedeken keresztül tiltakozott.
A pereskedésnek az lett a vége, hogy ifjabb Jánost, mivel nem jelent meg az országbíró előtt, a felsorolt birtokokon levő jogainak elvesztésére ítélték. 1449. júniusban Hunyadi János kormányzó utasítására ifjabb János birtokrészébe beiktatták János fiait. Ifjabb János erre válaszul familiárisai segítségével elfoglalta Vitány várát,majd 1450 júniusában elfoglalta Egyházasváma és Gerencsér birtokokat is.
Rozgonyi János és testvérei, úgy tűnik, nem fektettek nagy hangsúlyt az ügy kivizsgálása után a helyzet rendezésére, amit könnyen megérthetünk, ha figyelembe vesszük, hogy országos méltóságokat viseltek, így számukra Gerencsér már nem bírt jelentőséggel. A helyzet tisztázására 1453 után került sor, amikor V. László Magyarországra érkezett. Ekkor a vértesi várakat, amelyeket ifjabb János magánál tartott, újra magukra íratják. Ifjabb János is elérkezettnek látta az időt jogigényei megerősítésére: a győri káptalan előtt tiltotta Rozgonyi Jánost és testvéreit, valamint Újlaki Miklóst – többek között – Gerencsér elfoglalásától.
1457-től Újlaki csak Gesztes megtartását tarthatta fontosnak, hiszen figyelme már Szlavónia felé fordult. A Rozgonyi család két ága között a vita tovább folytatódott egészen V. László váratlan haláláig.
Az új király azonban mindkét ágat megerősítette vértesi birtokaikban: ifjabb Jánost 1458 márciusában, Rozgonyi Jánost és testvéreit egy hónappal később. Jellemző módon mindkét oklevelet személyesen a király referálta. A helyzetnek végül az vetett véget, hogy ifjabb János 1459 májusában elhunyt, s javait Rozgonyi János és testvérei szerezték meg.
Úgy tűnik, ifjabb János haláláig birtokolta Gerencsér vidékét, hiszen az 1453-ban megfogalmazott tiltakozásában szereplő további helységek (Csókakő, Vitány, Essegvár) mind ifjabb János igazgatásában maradtak.
Ebből az időszakból maradt fenn a legtöbb írott emlékünk arra nézve, hogy milyen volt Gerencsér berendezkedése a 15. század közepén. Az épületről sajnos nem tudunk szinte semmit. Kottannerné kívülről szépnek írta le, de belül ridegnek találta a vadászlakot. Az építmény ekkor jelentős megerősítéssel nem rendelkezhetett, hiszen az ajtaját feltörve jutottak be Újlaki emberei. A curia környékén már ekkor elkészültek a halastavak, amelyekről több oklevél is megemlékezett. Azt már a 14. századi adatok alapján is lehetett sejteni, hogy falu is volt az épület közelében. E településnek legalább egy része – Erzsébet királyné oklevele alapján – Gesztes várához tartozhatott, hiszen felsorolta annak tartozékai között.
1450-ben három Gerencséren lakó jobbágy neve is ismertté vált, amikor ifjabb János segítségére siettek: Varga Péter és Demeter, valamint Kandal András, de ugyanekkor ismert Kandal Mihály és Veres Imre is.86 A curia fő vonzerejét pedig a Vértes erdeje és vadjai nyújtották…”
FOLYTATJUK! – a szerk.
Forrás: Library.hungaricana.hu/Fülöp Éva Mária – László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011) / Schmidtmayer Richárd: Gerencsér és várának története az írott források alapján
