Kezdőlap Színes “A Vértes ragadozó madarai” – Nem is oly régen, 2. rész

“A Vértes ragadozó madarai” – Nem is oly régen, 2. rész

90
0

/Kerecsensólyom – Forrás: Wikipedia, fotó:Bohus Cicel/

Talán ma is érdekesek lehetnek a Vértes és térsége történetéről, érdekességeiről, életéről szóló régi híradások – mint például ez. Érdekes, sokak számára vélhetően új információkat is tartalmaz szűkebb-tágabb otthonunkról – a múlt század végéről:

Folytatás:

“Baglyok, sasok, ölyvek, vércsék

A Vértes ragadozó madarai

“Ezek után nézzük sorra, hogy milyen ragadozó madarak fordulnak elő ma is a Vértesben, milyen fajokat hallhat, illetve láthat az erdőjáró ember. A baglyok közül a hazánkban előforduló legnagyobb bagolyfaj. az uhu ma már a Vértesben nem fordul elő, de kisebb termetű rokona, a galamb nagyságú erdei fülesbagoly egyáltalán nem ritka. Tojásait előszeretettel rakja az elhagyott szarkafészekbe vagy varjú- fészekbe. Elsősorban a hegység peremszegélyén találkozhatunk vele, mivel itt vannak a szarka és varjú- fészkek is. melyeket költés idején birtokba vesz. A valamivel nagyobb macska- bagoly az odvas öreg fák lakója, elsősorban az idősebb korú zárt erdőket és a háborítatlan ősparkokat kedveli. A majki kastélypark odvas öreg fáiban évtizedek óta rendszeresen költ néhány pár. de találkoztam vele Kőhányás és Csákvár környékén is. Tél végi estéken nászának kezdetét messzehangzó kiáltásokkal jelzi.

Elhagyott épületek padlásain, templomtornyokban lakik az ugyancsak galambnagyságú gyöngybagoly. Sajnos, állománya az utóbbi évtizedekben minden erőfeszítés ellenére országszerte csökken. A Vértesben is csak elvétve fordul elő néhány pár. Elhullott példányát lelátták meg egyik évben Kecskéden. Köpetei* láttam a majki kastély tornyában és a csákvári református templom padlásán.

A kistermetű, kb. fürjnagyságú kuvik szintén jobban kedveli a lakott területek közelségéi. Szívesen beköltözik a magtárakba, állattartó telepek istállóiba, alkalmanként gyümölcsöskertek odvas fáiba. Bodméron a tehenészeti telep istállóiba több példány is beköltözött 1979-ben. A Környe-irtáspusztai romos magtárban is éveken át lakott egy pár. Valamennyi bagolyfaj közös jellemzője a pocok- és egérpusztítással előidézett fölbecsülhetetlen értékű haszon.

A nagy sasok közül a lúd nagyságú parlagi sas az, amelyből ma is 2-3 pár rendszeresen költ : ez a hegység legkiemelkedőbb madártani értéke. Dr. Tapfer Dezső ornitológus a 60-as években figyelemmel kísérte e faj rendszeres fészkelésél. Ez itájt angol madárfotósokat Is hoztak az egyik fészekhez, ahová filmezőtornyot is állítottak. Később amatőr ornitológusok a tojásait begyűjtötték. A zavarások következményeként a sasok e fészkelőhelyekei elhagyták.

Alkalmanként megtelepszik a a Vértesben egy-egy pár törpesas is, amelynek felismeréséhez már gyakorlott madarászszem kell. E legkisebb termetű sasfélénket legtöbbször az egerészölyvvel tévesztik össze, mivel mérete és színezete ahhoz hasonló.

A sólymok közül ma már csak a kerecsensólyom költ rendszeresen egykét párban. Fészkelését Radetzkv Dezső már 1929-ben is megfigyelte. Magam 1979-ben találtam egyik költőhelyére, amelyet több éven át megfigyelés alatt tartottam. A kerecsensólyom fészket nem épít. Tojásait vagy sziklaüregekben, vagy más ragadozó madarak elhagyott fészkében költi ki.

A kisebb termetű kabasólyom nem tipikusán vértesi madár. de alkalmanként előfordul egy-két párban. Költés idején elhagyott varjúfészekben telepszik meg…”

 

FOLYTATJUK!

Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1987. január (42. évfolyam, 1-28. szám) / 1987-01-26 / 21. szám