/Fotó: Nagy Pál/
Talán ma is érdekesek lehetnek a környékünkkel kapcsolatos régi híradások, érdekességek… – mint például ez, amely a Vértes talán legrégebbi várának történetéről szól. Nagyon érdekes, olvasmányos, több részben közöljük:
FOLYTATÁS:
„…ZSIGMOND KIRÁLY ÉS GERENCSÉR
Gerencsér vadászhelye a 14. század végére jelentőségét vesztette, miután Gesztes vára közvetlen királyi kezelésbe került Himfi Benedek 1380-ban bekövetkezett halálát követően. Lajos lánya, Mária királynő és férje, Zsigmond 1388 őszén már Gesztes várából kiindulva járta be a környéket. A környező táj, az erdők vadgazdagsága minden bizonnyal elnyerte Zsigmond király tetszését, aki ezért Tatán kezdte kiépíteni új rezidenciáját. 1409-ben készült el a tatai vár, amely egyértelműen a környék központjává vált. Tata közeli vidékén folytatódtak a királyi vadászatok, amelyek alkalmával ismét sor került arra, hogy Zsigmond felkereste a Gerencséren álló királyi vadászhelyet, ahol 1410. március 12-én oklevelet adott ki.
Nem sokkal később, talán a közeli élmény hatására, egy júliusban kelt zálogosító oklevélbe – amelyben Hohenzollern Frigyes nürnbergi várgróf, Zsigmond húgának férje számára 20 000 aranyforint fejében számos birtokot lekötött – belefoglalta „locwn venacionis nostre Gerencher”, vagyis gerencséri vadászhelyét is. A zálogosításra azért volt szükség, mert 1410-ben Zsigmondot német-római császárnak választották meg, s ebben Hohenzollern Frigyes nem kis szerepet játszott. Frigyes ekkor – s talán korábban is – Zsigmond legbelsőbb tanácsadójaként működött. Zsigmond 1411. július 8-án 100 000 forintért zálogosította el Frigyesnek a Brandenburgi Őrgrófságot. 1415 áprilisában Konstanzban már 150 000 forintra emelkedett a zálogösszeg, míg 1417. április 18-án Zsigmond császár Frigyesnek adta örökre a Brandenburgi Őrgrófságot választófejedelemségével együtt. Frigyes ezzel a szerzeményével tudta megalapozni az 1918-ig uralkodó Hohenzollern-ház hatalmát.
Visszatérve Frigyes Zsigmondtól 1410-ben kapott magyarországi birtokaira, közöttük számos olyat találunk, amelyek az ekkoriban elhunyt felesége, Margit hercegnő tulajdonában voltak.
Ezeket a birtokokat néhai felesége által már alkalmazott német származású tiszttartókkal irányította, hiszen ő maga már nem tartózkodott az országban. Egyes elképzelések szerint Hohenzollern Frigyes uralma az említett területeken akár az 1420-as évekig is eltarthatott. Hohenzollern fennhatósága Magyarországon legfeljebb 1411 szeptemberéig tartott, amikor is a birtokok visszakerültek a magyar király kezébe. Erre az 1411 szeptemberére lezajló személycseréket láthatjuk bizonyítéknak.
1412-ben a lengyel-magyar békekötést követően Zsigmond király utasította Besenyő Istvánt, a győri, komáromi és tatai ispánt, hogy a lengyel királyt megfelelően szórakoztassa a Vértesben és Tata mezőváros környékén.Arra sajnos nem maradt fenn adat, hogy Gerencsért felkeresték-e.
A király hosszú, külföldön eltöltött évei után még kétszer tett látogatást Gerencséren: 1424 őszén több napos tatai tartózkodása közben, október 3- án lovagolt ki Gerencsérre. Zsigmond vélhetőleg kellemes élményekkel távozott, mert a következő évben ismét felkereste vadászhelyét. Jelen ismereteink szerint 1425. április 24-én látogatta meg utoljára Gerencsért az uralkodó. Ez alkalommal is hosszasan időzött a térségben: felkereste a Rozgonyi Istvánnak honorbirtokként átadott Gesztes várát is, és Tatán is megpihent.
Megfigyelhető, hogy a 14. század végétől, de az 1410-es évektől mindenképpen Gesztest, Vitányt együtt irányították, abban az esetben, ha nem közvetlenül a király, akkor mindig a győri ispán igazgatta ezeket. Arról nincs adatunk, hogy Gerencsérre is kiterjedt volna a hatáskörük, de elképzelhetőnek tartjuk…”
FOLYTATJUK! – a szerk.
Forrás: Library.hungaricana.hu/Fülöp Éva Mária – László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011) / Schmidtmayer Richárd: Gerencsér és várának története az írott források alapján
