Kezdőlap Színes “Gerencsér és várának története” a Vértesben 5. rész

“Gerencsér és várának története” a Vértesben 5. rész

89
0

/Fotó: Nagy Pál/

Talán ma is érdekesek lehetnek a környékünkkel kapcsolatos régi  híradások, érdekességek… – mint például ez, amely a Vértes talán legrégebbi várának történetéről szól. Nagyon érdekes, olvasmányos, több részben közöljük:

FOLYTATÁS:

“…ZSIGMOND KIRÁLY ÉS GERENCSÉR

Gerencsér vadászhelye a 14. század végére jelentőségét vesztette, miután Gesztes vára közvetlen királyi kezelésbe került Himfi Benedek 1380-ban bekövetkezett halálát követően. Lajos lánya, Mária királynő és férje, Zsigmond 1388 őszén már Gesztes várából kiindulva járta be a környéket. A környező táj, az erdők vadgazdagsága minden bizonnyal elnyerte Zsigmond király tetszését, aki ezért Tatán kezdte kiépíteni új rezidenciáját. 1409-ben készült el a tatai vár, amely egyértelműen a környék központjává vált. Tata közeli vidékén folytatódtak a királyi vadászatok, amelyek alkalmával ismét sor került arra, hogy Zsigmond felkereste a Gerencséren álló királyi vadászhelyet, ahol 1410. március 12-én oklevelet adott ki.

Nem sokkal később, talán a közeli élmény hatására, egy júliusban kelt zálogosító oklevélbe amelyben Hohenzollern Frigyes nürnbergi várgróf, Zsigmond húgának férje számára 20 000 aranyforint fejében számos birtokot lekötött belefoglalta „locwn venacionis nostre Gerencher”, vagyis gerencséri vadászhelyét is. A zálogosításra azért volt szükség, mert 1410-ben Zsigmondot német-római császárnak választották meg, s ebben Hohenzollern Frigyes nem kis szerepet játszott. Frigyes ekkor s talán korábban is Zsigmond legbelsőbb tanácsadójaként ködött. Zsigmond 1411. július 8-án 100 000 forintért zálogosította el Frigyesnek a Brandenburgi Őrgrófságot. 1415 áprilisában Konstanzban már 150 000 forintra emelkedett a zálogösszeg, míg 1417. április 18-án Zsigmond császár Frigyesnek adta örökre a Brandenburgi Őrgrófságot választófejedelemségével együtt. Frigyes ezzel a szerzeményével tudta megalapozni az 1918-ig uralkodó Hohenzollern-ház hatalmát.

Visszatérve Frigyes Zsigmondtól 1410-ben kapott magyarországi birtokaira, közöttük számos olyat találunk, amelyek az ekkoriban elhunyt felesége, Margit hercegnő tulajdonában voltak.

Ezeket a birtokokat néhai felesége által már alkalmazott német származású tiszttartókkal irányította, hiszen ő maga már nem tartózkodott az országban. Egyes elképzelések szerint Hohenzollern Frigyes uralma az említett területeken akár az 1420-as évekig is eltarthatott. Hohenzollern fennhatósága Magyarországon legfeljebb 1411 szeptemberéig tartott, amikor is a birtokok visszakerültek a magyar király kezébe. Erre az 1411 szeptemberére lezajló személycseréket láthatjuk bizonyítéknak.

1412-ben a lengyel-magyar békekötést követően Zsigmond király utasította Besenyő Istvánt, a győri, komáromi és tatai ispánt, hogy a lengyel királyt megfelelően szórakoztassa a Vértesben és Tata mezőváros környékén.Arra sajnos nem maradt fenn adat, hogy Gerencsért felkeresték-e.

A király hosszú, külföldön eltöltött évei után még kétszer tett látogatást Gerencséren: 1424 őszén több napos tatai tartózkodása közben, október 3- án lovagolt ki Gerencsérre. Zsigmond vélhetőleg kellemes élményekkel távozott, mert a következő évben ismét felkereste vadászhelyét. Jelen ismereteink szerint 1425. április 24-én látogatta meg utoljára Gerencsért az uralkodó. Ez alkalommal is hosszasan időzött a térségben: felkereste a Rozgonyi Istvánnak honorbirtokként átadott Gesztes várát is, és Tatán is megpihent.

Megfigyelhető, hogy a 14. század végétől, de az 1410-es évektől mindenképpen Gesztest, Vitányt együtt irányították, abban az esetben, ha nem közvetlenül a király, akkor mindig a győri ispán igazgatta ezeket. Arról nincs adatunk, hogy Gerencsérre is kiterjedt volna a hatáskörük, de elképzelhetőnek tartjuk…”

 

FOLYTATJUK! – a szerk.

Forrás: Library.hungaricana.hu/Fülöp Éva Mária – László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)  / Schmidtmayer Richárd: Gerencsér és várának története az írott források alapján