Kezdőlap Színes Lótenyésztés annak idején a Vértes fővárosában Csákváron – 3. befejező rész

Lótenyésztés annak idején a Vértes fővárosában Csákváron – 3. befejező rész

106
0

/Fotó: Pixabay/

Talán érdekes lehet, mit írt a korábbi sajtó, vagy milyen érdekességeket találtunk a térségről  korábbi tanulmányokban, történeti leírásokban.

Mint például itt:

(A cikk első és második részét ugyanebben a rovatunkban – “Színes” – olvashatják)

A pompás kastélyok, ebédek, vacsorák, s nagy hajtóvadászatok mellett a ménesek valóban megkapóan szép látványa derítette megannyiszor jobb kedvre őket. Figyelembe kell vennünk végül azokat a nagyon fontos katonapolitikai célokat, amelyeknek érdekében igen sokat tett az állam is a melegvérű lótenyésztés felkarolására. Az állam által nyújtott kedvezmények és a kifejtett propaganda bizonyára ösztönzőleg hatott a csákvári uradalom lojális tulajdonosaira is.

A ménes nem szerinti megoszlása az állomány növekedésével párhuzamosan természetszerűleg változott. Az 1870-es évek elejéig a két darab öreg mén és 4—5 kanca mellett változó számban 1—7 db herélt volt. A mének száma később 3 lett, a kancák és a heréiteké pedig 8—9 körül járt. 1890-ben már 10 öreg kanca és 8 herélt volt az 52 db-ot számláló ménesben, de a neket ekkor eladták, s néhány éven át a környező ménesekben fedeztették a kancákat. Nyilvánvalóan vérfrissítés s a tenyészirány megváltoztatása céljából vásároltak 1896-ban angol félvér kancát a marihegyi ménesből.

A századfordulón a majki ménesben 8 mént és 31 kancát tartottak nyilván,, a herélt lovak száma viszont kettőre apadt, a nem szerinti megoszlás is jelezte hát az állomány szaporítására irányuló törekvések fokozódását. Az 1890-es évek közepén még az állomány egyik fele angol félvér, a másik telivér lovakból állt. A század végén azonban a telivérek tenyésztése egyre inkább háttérbe szorult: a két telivér mén és a 11 kanca mellett hatra velték a félvér mének és húszra a kancák számát. A telivér ménekkel már nem is fedeztettek, s a császári ménesben 1900-tól kezdve kizárólag csak félvérű csikókat tartottak. A háború előtt közvetlenül 3 öreg kanca őrizte az egykori telivér lótenyésztés emlékét. Ugyanakkor keresztezéssel is kísérleteztek: a majki ménes számára 2300 koronáért vásároltak egy Ali nevű arab ménlovat, s bizonyára vérfrissítési célokból vették bérbe ekkortájt a kisbéri ménes Dante nevű ménlovát (csak egy évi bérdíja 1600, külön a biztosítása pedig 715 koronába került).

Külön meg kell említeni, hogy a nesekben mindenütt 8—10 volt a pónilovak száma.

Nem
ismerjük azokat a körülményeket, amelyek a múlt század végén a magának világszerte hírnevet szerzett angol telivér versenylótenyésztés megszüntetéséhez vezettek a csákvári uradalomban. Talán a szomszédos kisbéri félvér ménestartás kedvezőbb tapasztalatai hatottak a tenyészirány teljes megváltoztatására. Szerepet játszhatott az is, hogy amíg a telivér lovakat általában csak a versenyeken lehetett hasznosítani, ezzel szemben a félvéreket már sokkal szélesebb területen alkalmazták (gazdálkodásban, szállításban, hadseregben stb.), ennélfogva az értékesítésük is sokkal kockázatmentesebbnek látszott. Az állomány egyébként 1873-tól törzskönyvezett volt; a törzskönyvezést Gyémánt és Kaszir nevű lovával kezdte meg az uradalom.”

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/ Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)  / A nagyüzem termelése / Földművelő gazdaságok