Kezdőlap Színes “…A karácsonyfát az 1950-es évekig ritkán vették…” – Móri, csókakői, bodajki, csákberényi...

“…A karácsonyfát az 1950-es évekig ritkán vették…” – Móri, csókakői, bodajki, csákberényi szokások

101
0

/A kép illusztráció –  Fotó:Fortepan/Adományozó: Vojnich Pál/

Talán ma is érdekesek lehetnek a Mórral és környékével kapcsolatos régi  híradások, szokások, hagyományok – mint például ez:

“…A karácsonyfát az 1950-es évekig ritkán vették, bár Fehérváron, Móron, Bodajkon már árulták. Inkább a férfiember hozta az erdőből, legtöbbször már korábban kinézte magának. Ki milyet tudott szerezni, olyat állított. Amint a példából kitűnik, az I. világháború végéig különösen, de később is gyakran a fát a szoba kultikus részébe, az asztal mögötti sarokpad fölé, a gerendára akasztották.

Több helyen hegyinél fogva a szoba deréktájára, közepére, a mestergerendára kötötték. A II. világháború körül egyre inkább a sarokban vagy a szoba közepén levő asztalra, az asztal közepire, a fal melletti sublótra, a sublót tetejire vagy a kászlira került a jórészt szerény méretű fa. Egyesek a padsarokra tették. Az 1950-es évektől a vásárolt fák méretük növekedésével a földre, a szoba sarkába helyeződtek. Áfát lehetőleg kevés költséggel, a paraszti háztartásban rendelkezésre álló vagy ott előállított, továbbá vásáros-búcsús helyeken, piacokon illetve boltokban vásárolt terményekkel, termékekkel diszitették fő. Előző évről megőrzött, vagy hónapokon át gyűjtögetett arany-, ezüst papírba csomagolt diót és apróbb ómákat (almákat) kötötték fel rá.

Fehérváron, Móron, Bodajkon vagy Csákváron a mézesnél, a mézeskalácsosnál vásároltak siflit, mézesbábot, amit karácsonyig megőriztek, a fára tettek. A mézeskalács figurák karikát (siflikarika), szívet, csillagot, holdat, csizmát, angyalt, olvasót, lovat, babát formáztak. Süteménszaggatóval zsirostésztából, a paraszti háztartásokban készített díszítményeket szintén siflinek nevezték.

Csókakőn a formáilóval csillag, köröszt, hód (hold), baba alakot szaggattak ki, gyűszűvel lyukat vágtak rajta és cérnával akasztották föl. Másutt gömbölüsütemént, apróbb sütemént aggattak a fára. A pattogatott kukoricát cérnára fűzték, úgy díszítettek vele.

Mintegy 50 éve a karácsonyfa nélkülözhetetlen kelléke a szaloncukor. Helyettesítésére olcsóbb megoldások is elterjedtek. Gyakran csomagolták a kockacukrokat felezve, ollóval a szélén bevagdosott papirosba vagy a korábbi évekből megőrzött szaloncukorpapírba.

Csákberényben fehér cukor pirításával, főzésével készítettek szaloncukrot, azt csavarták papírba.

Csókakőn 1940 körül cukorrépát szerzett a háziasszony, lefőzte, a „szirupját addig főzte, míg megsűrűsödött”. Darált diót tett bele, deszkán kisodorta, s amikor megkötött, hosszúkás darabokra késsel elmetélte. Végezetül papírba takarta…”

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/Gelencsér József – Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat (1991)

Kiemelések tőlem – A szerk.