Kezdőlap Színes A Vértes középkori várai – Gesztes 2. rész

A Vértes középkori várai – Gesztes 2. rész

171
0

/Fotó: Birkenstein a gesztesi várat ábrázoló metszete a XVII. sz. végéről. {Molnár János felv.)  – Forrás:Library.hungaricana.hu/Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)  /A Vértes hegység középkori várai/

Új sorozatunkban egy 1968-ban megjelent kiadvány tartalmának segítségével tekintünk vissza a Vértes középkori várainak történelmére, valamint akkori állapotukról is helyzetképet kapunk:

E cikk első része ugyanebben a rovatunkban (“Színes”)  olvasható!

“A VÉRTES HEGYSÉG KÖZÉPKORI VÁRAI

A várat 1960—63. közötti években az Országos Műemléki Felügyelőség Erdei Ferenc tervei alapján helyreállítja. A heyreállítást megelőzően, már 1960-ban megindult a vár régészeti feltárása. Az 1960—1963. között folytatott rendszeres ásatás során a belsővár és a hozzá csatlakozó erődrendszer alaprajzi elrendezése, valamint építési korszakai tisztázhatók voltak.

A vár legkorábbi ábrázolását 1650-ből ismerjük. 

Az 1688-as Birkenstein-féle metszet 18 (3. kép) ugyancsak nem mondható hiteles ábrázolásnak. Néhány századdal később, 1877-ben, Rómer Flóris járt a várban, aki az akkori állapotokról egy felmérési vázlatot is készített. 

A helyszínrajz különösen a várat körítő külső erődrendszer szempontjából igen figyelemre méltó. 1897-ből Csernó Géza felmérési rajzát ismerjük. Az újabb időkben, — az 1940-es evekben — Lux Géza és Csányi Károly készítették el a belső vár alaprajzi felmérését. A belső vár alaprajza szabályos téglalap,   amelyhez északon egy téglalap alaprajzú torony is csatlakozik.

Az épület középtengelyében  elhelyezkedő belső zárt udvarhoz keleti és nyugati irányban egy-egy lakószárny csatlakozik, a földszinti részben két-két boltozatos helyiséggel. Az udvari homlokzat első emeleti szintjén — a nyugati szakasz kivételével — gótikus konzolsor húzódik, amely a függőfolyosót tartotta. A függőfolyosóra, illetőleg az emeleti helyiségek bejáratához a lépcsőfeljáró a™ udvar délnyugati sarkából indult. A keleti szárny első emeleti helyiségeinek bejárati nyílásai, sőt részben azok gótikus kőkeretei is megmaradtak. A vár főhomlokzatán az első emeleti nyílásokat szegélyező kőkeretek ugyancsak fennmaradtak. A vár eredetileg kétemeletes lehetett, A falak egy része még ma is néhol a második emeleti ablaksor könyöklő párkányainak magasságáig áll. A belső vár kapuja, — amely eredetileg felvonóhidas rendszerű volt — az északi homlokzaton, nyílik. Gótikus kőkerete és az egykori felvonóhíd két kőperselye feltűnően ép állapotban maradt fenn. A két kőperselyt már az ásatások hozták napvilágra.

Az északi főhomlokzathoz, — annak a kaputól nyugatra eső szakaszán
— ugyancsak középkori eredetű torony csatlakozott, amelynek több méter magas keleti fala az ásatások előtt még állott.

A feltárások nyomán a kaputól nyugatra egy farkasverem került elő, amelyet egy korábbi helyiség felhasználásával alakítottak ki.

A torony északkeleti sarkához épül később — a török időkben — az a bejáratot védő kazamatta sor, amelyek maradványai az ásatás alkalmával kerültek elő. Ez a kazamata sor a kapu előtti farkasverem előtti részén is megvolt. A toronytól keleti irányban húzódó védmű keleti lezárását az az észak-déli irányú fal adja, amelynek belső síkja, a farkasveremnek viszont a külső síkjával közösen egy falszorost alkot. Az alig egy ember szélességet kitevő falszorosban volt a kazamatákhoz vezető lépcsőlejáró, amelyből két lépcsőfok „in situ” még ma is látható. A kazamaták eredetileg téglával voltak boltozva. A homlokzatot keskeny kilövőnyílások törik át, amelyek közül ma is a legépebb a nyugati irányba néző.

A belsővár körül, — több esetben magához a vár falához épült — törökkori sütőkemencék és épített tűzhelyek maradványai kerültek elő az ásatás során.

A vár déli, külső falához, — az épületnek mintegy a középtengelyében — négyzet alaprajzú torony maradványai csatlakoznak.

A belsővárat és az ahhoz csatlakozó védművet még egy külső védőfal vette körül, amelynek csekély maradványai ma is láthatók. A várat támfalszerűen körülvevő bástyafal csak néhol emelkedik ma már a jelenlegi járószint fölé, homlokzatát pedig az évszázados feltöltés takarja el a szemlélő elöl. Sajnos, a feltárás erre a területre már nem terjedt ki.
A gesztesi vár rövid történetének ismertetése és a vár maradványainak leírása után, kíséreljük meg most már az ásatás eredményeinek segítségével a vár építéstörténetét felvázolni. Az ezzel kapcsolatos megállapításainkat az alábbi négy pontban foglaljuk össze.
1. A belső vár alaprajzi elrendezése, valamint a grafikus stílust képviselő kőkeretek és az ásatás során előkerült Nagy Lajos címeres kályhacsempe töredéke arra mutatnak, hogy a belsővár az első emelet szintjéig az É-i homlokzathoz csatlakozó toronnyal együtt a  XIV.
sz közepén épül. Kapuja felvonóhidas szerkezetű volt, de nem farkasvermes, hanem pilléres megoldású lehetett.

2. A második periódusban a várat két szinttel magasítják. Erre engednek következtetni a Zsigmond-kori gótikára jellemző kőkeretek. Erre az időre tehetjük az É-i toronyhoz Ny-i irányban csatlakozó helyiségsor kialakítását.

3. A XVI. sz. első felében a gyakori török támadások szükségessé teszik a vár megerősítését. Ekkor épül a kapu előtti farkasverem, valamint az ehhez Ny. felé csatlakozó másik farkasverem is. A farkasverem áthidalása felvonóhíddal történt. Erre mutat a belsővárhoz tartozó farkasverem Ny-i falában levő kőpersely.

4. A török 1583. novemberében megkezdett építkezésének tulajdoníthatjuk a kazamatasor kiépítését, valamint ekkor kerül sor a toronytól Ny-ra levő helyiségek farkasvermekké való átalakítására. Ehhez a periódushoz sorolhatjuk még a D-i homlokzathoz csatlakozó tornyot, valamint a külső homlokzat körül elhelyezkedő kemencéket is.”

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)  /A Vértes hegység középkori várai