/Csókakő, 2016. – Fotó:Nagy Pál/
Mór és környéke történetének egyes korszakaival több alkalommal foglalkoztunk. Ezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…
Ezúttal Csókakőre látogatunk el, mégpedig a 17. század végére:
“…Nádasdyék pere után a kincstár 1678-ban Széchényi György kalocsai érsek kezébe adta a csókakői uradalmat. Széchényi a következő évben újra kéri a birtokot, s ebből arra következtethetünk, hogy addig még nem kapta meg.
Tíz évvel később (1687-ben) kerül sor arra, hogy Csóka vára és az uradalom nagy része felszabaduljon. Bár ekkorra a védősereg némileg nagyobb mint a század elején, mégis rövid ostrom után a várat feladja. (Ekkor 68 katona, 97 asszony és 39 gyermek hagyta el a várat.) Hogy a várat a török megerősítette az is mutatja, hogy csak tüzérségi ostrommal lehetett bevenni azt. Az ostromra azért volt szükség, hogy Székesfehérvár ostroma idején a török ne tudjon az ostromló sereg hátába kerülni.
1690-ben elrendelik a hadifelszerelés elszállítását, és ezzel Csókakő vára mint erődítmény, megszűnik. Bár az uradalom neve még sokáig csókai uradalom maradt, a valóságban ehhez Csókakőnek semmi köze nincs. Rögtön a visszafoglalás után Kolonits Lipót (mint a Magyar Kamara elnöke) jelenti, hogy 1678-ban már Széchenyi György kapta zálogba az uradalmat, 1690-ben pedig Wellein János jelenti a Bécsi Kamarának, hogy a helyszínen megtekintette a csókai uradalmat. Az ő véleménye szerint a kincstárnak kell biztosítani ezt a területet is. (Visegrádtól Csókakőig).
Javaslatát nem fogadták el, és 1691. november 8-án a csókakői uradalmat, minden művelt és nem művelt területet, földekkel, legelőkkel, erdőkkel, hegyekkel, völgyekkel, folyókkal, halastavakkal, malmokkal, vámszedéssel, borméréssel 60 000 rajnai forintért (melyet egy összegben a Kamarának befizetett) báró Hochburg János tanácsos vásárolta meg.
A csókakői uradalomban most már talán a legjelentéktelenebb elhagyott puszta, az egykori Váralja, melyet ettől az időtől fogva neveznek Csókakőnek.
1685-ben, tehát két évvel a felszabadulás előtt, a csókakői uradalom összeírásában maga Csókakő csak mint vár szerepel, ahol sem lakók nincsenek, sem szántóföldek és egyéb javak, de szőlői már ekkor vannak. Értékét 1500 forintban határozzák meg.
1690-ben, a felszabadulás utáni összeírás is hasonló, elhanyagolt képet fest. A vár kicsi, épületei magyar, illetve török módra épültek, de a vár lábánál minden csupa erdőség, mindössze a vár lába alatt fekszik két gyümölcsöskert és szőlő, mely száz akó bort ad. A vár mellett gazdaságot létesíteni nem lehet, mert nincs víz, azt kb. fél mérföldről kell idehozni. A törökök jobbágyokkal szállíttatták ide a vizet robotban. A várban robbantással létesítettek ugyan egy kutat, vize azonban elég gyakran elapadt.
A környék fő értéke a fa, a makk disznóhizlalásra hasznosítható. Az összeíró úgy véli, hogy innen tűzifát és építőfát kaphatna a székesfehérvári polgárság. Érdekes, hogy különösen kiemeli mennyire szép és jó az itteni „vörös márványkő”. Ha Budán vagy másutt építkeznének, itt lehet követ kitermelni…”
Forrás:Library.hungaricana.hu/Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981) / Községtörténeti tanulmányok / Záborszky Miklós: Csókakő
