/Fotó: Nagy Pál/
Talán ma is érdekesek lehetnek a környékünkkel kapcsolatos régi híradások, érdekességek… – mint például ez, amely a Vértes talán legrégebbi várának történetéről szól. Nagyon érdekes, olvasmányos, több részben közöljük:
FOLYTATÁS:
„…GERENCSÉRVÁR ÉS AZ ÚJLAKI CSALÁD
Térjünk vissza ifjabb János mozgásterét jelentősen beszűkítő nagyhatalmú szomszédjához, Újlaki Miklóshoz, aki a Rozgonyiak kárára próbálta birtokait növelni a Vértesben. Újlaki helyzete V. László uralkodása alatt megdönthetetlennek látszott, ám ez gyökeresen megváltozott László hirtelen halálával.
Amikor az ifjú Mátyást választották királlyá, Újlaki Miklós hamar Mátyás ellenfele, a német-római császár pártjára állt, így az új királytól nem sok támogatást remélhetett. A szerencse mégis a segítségére sietett, hiszen ifjabb János elhunytával Rozgonyi Jánossal és testvéreivel könnyebben ki tudott egyezni. Viszonylag gyorsan, 1460. szeptember 3-án létre is jött a megállapodás a győri káptalan előtt.
Az egyezség alapján Miklós vajda lemondott Vitány és Csókakő váráról, míg cserébe János fiai lemondtak Gesztesről. Gesztes uradalmához tartozó települések között pedig Gerencsér birtok is szerepelt, tehát Gerencsér birtok Gesztes várának tartozékaként került Újlaki Miklós tulajdonába.
Az egyezséget követően Újlaki Miklós Gerencséren szállt meg szeptember 5-én, ahol egy salvus conductust adott ki Szerdahelyi Danch Pál részére, hogy az tisztázhassa magát az ellene elkövetett hatalmaskodások vádja alól a somogyi alispán előtt.
Gerencsér következő említésekor, 1465-ben már várként szerepelt. Sajnos ez az oklevél sem maradt fenn. Amennyiben igaz az a feltevésünk, miszerint Újlaki Miklós 1460-ban tudta csak ténylegesen megszerezni Gerencsért, akkor szűk 5 esztendő állt volna a rendelkezésére, hogy várat építsen a területen. A vár építése azonban királyi engedélyhez kötött, s ezt Mátyástól nyilván nehezen szerezhette meg, hiszen 1458 és 1465 között többször támogatott különböző trónkövetelőket királyával szemben.
1471-re rendeződött Újlaki és Mátyás viszonya, így Újlaki megkapta a Bosznia királya címet. Ezután inkább a déli területekkel foglalkozott, és Gerencsér birtoklását senki és semmi nem kérdőjelezte meg.
Újlaki Gerencsér (vagy Gesztes) birtokosaként 1475- ben a pápát arra kérte, hogy a pálosoknak adhassa a közeli vértesszentkereszti apátságot, amelynek kegyuraságát magáénak gondolta. Mátyás király azonban 1478-ban, közvetlenül Újlaki halála után, a fehérvári domonkosoknak adatta a kolostor épületét. Újlaki Miklós halálát követően birtokai fiára, az ifjú Lőrinc hercegre szálltak. Gerencsér a rezidenciának számító Újlaktól, a déli birtokoktól távol, bár nem a legtávolabb eső területen volt, így az ifjú herceg sem kereste fel gyakran.
Az országos politikának köszönhetően került Gerencsér ismét látókörünkbe, hiszen Mátyás halála után Újlaki Lőrinc Corvin Jánost támogatta a trónküzdelmekben. A Corvin Jánost támogató főurak súlyos vereséget szenvedtek Csonthegynél. Ekkor Ulászló mellett még két trónkövetelő volt versenyben. Habsburg Miksa lendületesen kapcsolódott be a küzdelembe, és 1490. november 17-én csapataival elfoglalta Székesfehérvárt. Buda elfoglalásában is csak a pénzszűke akadályozta meg.
Miksa katonái Székesfehérvár elfoglalása után közvetlenül veszélyeztették Gerencsérvár birtokait. Lőrinc herceg öt nappal Fehérvár elfoglalása után, november 22-én oltalomlevelet szerzett Habsburg Miksától birtokai védelmére, azok békéjének megóvására. Ebben az oklevélben Besenyő lakosait az általánosságból is kiemelte az oklevél írója. Szükség is lett az oltalom megszerzésére, hiszen a zsoldosok a környéken „szerezték be” elmaradt ellátmányukat. A magyar csapatok Székesfehérvárt csak 1491. július 25-én foglalták vissza Báthori István és Kinizsi Pál vezetésével.
A várat ismételten említették 1492-ben, de sajnos mára ez az oklevél is megsemmisült.
II. Ulászló és Lőrinc herceg kapcsolata folyamatosan romlott. 1494-ben végül kenyértörésre vitték a dolgot. Annyi bizonyos, hogy Lőrinc herceg birtokairól már 1494 májusában nem szedték be az adót.
Mikor szeptemberben a törökök Nándorfehérvárt vették ostrom alá, Újlaki Lőrinc tétlenkedett, ráadásul gyanússá tette őt az a tény is, hogy a törökök ezúttal megkímélték birtokait a pusztításoktól. Ezt többen úgy magyarázták, hogy kapcsolatban állt az ország ellenségeivel. II. Ulászló november közepén Bács várába rendelte az árulás gyanújával terhelt Újlaki Lőrincet, aki maga helyett anyját küldte a király kiengesztelésére.
II. Ulászló hívei erélyes fellépést sürgettek, így a király megparancsolta Lőrinc herceg várainak elfoglalását. Lőrinc herceg érdekében csak Szapolyai István és Bakócz Tamás szólalt fel. Végül az Ulászló elé járuló hercegnek a király megkegyelmezett azzal a feltétellel, hogy birtokairól csak a következő évi országgyűlés dönthet…”
FOLYTATJUK! – a szerk.
Forrás: Library.hungaricana.hu/Fülöp Éva Mária – László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011) / Schmidtmayer Richárd: Gerencsér és várának története az írott források alapján
