Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Vértesi történetek... - A Hétkúti-dülő legendája
Mór történetének egyes korszakaival, az "őslakos" móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak...
 
"...Kíséreljük meg most már végre a válaszadást a következő kérdésekre: ki és mikor hozatta az addig csak néhány magyar és szlovák család által lakott Mórra az első németajkú telepeseket? Kik voltak ők és honnan jöttek?

Megint közbeszúrhatunk egy idézetet, mely nem kisebb ember szájából hangzott el, mint Habsburg Ottóéból: ,Aki nem tudja, honnan jött, az nem tudja, hogy hová tart!"

A "kik?" és "honnan?" kérdésre a választ sokféleképpen közelíthetjük meg. A szájhagyomány talán a legkézenfekvőbb.
 
Nagyanyáimtól - de más öregektől is - azt az egybehangzó választ kaptam: őseink a Fekete-erdőből jöttek!
 
Megtanultuk - és ezt minden idősebb móri ember hibátlanul tudja - az első hét sváb család nevét is: Ábelé, Eisele, Hipele, Négele, Rimele, Schindele és Wundele.
 
A pontosság kedvéért ehhez még hozzá kell tennünk, hogy többen a felsorolásban az Eisele helyett a Pábele családnevet említik.
 
A "le" névvégződés valóban svábföldi jellegzetesség! Ackermann Antal adatközlőmtől azt is megtudtam, hogy ezek az "úttörők" a máig is Hétkútere dűlőnek - németül Sieben Bründelackernek - nevezett határrészben telepedtek le, tehát nem a Kistemplom mellett élő magyarok és szlovákok mellé.
 
Ez a nemzetiségek szerinti elkülönítés sok más vegyes lakosságú falu esetében is megmutatkozott.
 
A földesurak így kívánták az esetleges nemzetiségi viszálykodásoknak elejét venni, de szerepet játszhatott az "Oszd meg és uralkodj" régi elve is.
 
Az egyetlen itt talált forrás miatt azonban viták támadtak közöttük. Ezért a falú bírájához fordultak - levéltári iratokból tudjuk, hogy 1696 óta ezt a tisztet Izmindi György töltötte be - aki azt tanácsolta nekik, hogy mindegyik család mélyítsen egy kutat magának - innen a dűlő máig élő elnevezése.
 
Veremlakásaikat azonban a nagy nyári felhőszakadások után a közeli dombokról lezúduló esővíz gyakran elöntötte, ezért feladták ezt a "telepet" és a faluba költöztek.
 
A szájhagyomány ezzel kapcsolatban sajnos évszámot nem említ, így ennek időpontja ismeretlen.
 
Jenei Károly kiváló történész az 1977-ben kiadott "Mór története" c. könyv idevonatkozó fejezetének szerzője a Székesfehérvári Megyei Levéltár anyagából vette azt a tényt, hogy Hochburg János a Mosonmagyaróvár környékén bérelt birtokáról 1698-ban telepített ide néhány német családot, később pedig a családjába benősülő Lambergek az ausztriai ottensteini birtokukról...."
 
 
 
 
(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből - a szerző engedélyével)