Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
65 évesen 56 km-t futott a Móron élő, oroszlányi születésű nyugdíjas
Talán el sem hinnék az alábbi történetet, ha azt mondom, hogy főszereplőjének 1983-ban gerincműtétje volt, 1992. óta rokkantnyugdíjas, 59 éves korában mozogni is alig tudott... - pedig ez mind igaz!

 

Három évvel ezelőtt kezdett futni. Tavaly aztán már - mint erről már írtam - teljesítette az Athén Maratont.

Most szeptember 8-án pedig (65. születésnapján) arra vállalkozott, hogy előbbi távnál is többet, 52 km-t fut (gyakorlatilag) egyhuzamban. Megcsinálta, sőt: 4 km-el túl is teljesítette!

Harangozó József Oroszlányban született 1952-ben. A József Attila Általános Iskolában tanult, majd Tatabányán járt szakmunkásképzőbe (kesztyű szabász), pár évet dolgozott a szakmában, aztán a Volánhoz került tehergépkocsi vezetőnek, majd buszsofőr lett, és innen ment át a Márkushegyi Bányához a jobb fizetés reményében. 1973-ban Mórra nősült, azóta ott él - mesélte magáról.

 

 

http://www.minalunk.hu/leadkepek/eredetilead36615.jpg

 
 
Szeptember 8-i teljesítményéről kérdeztem:


- Gratulálok a tegnapi teljesítményéhez! Ez volt élete leghosszabb távja? Hogy készült rá?

Már a tavalyi Athén Marathon után megfogalmazódott bennem ,hogy megpróbálkozok egy kicsit hosszabb távval is. Akkor úgy éreztem,hogy maradt még bennem energia. Kíváncsivá tett a 40 után, milyen az 50 km fölötti táv, mennyivel lehet nehezebb. Erre az elhatározásomra az Ultra Balaton tette rá a pontot. Ott ugyanis 55 km-t futottam több részletben (24-km-28-km-3-km) ami igazából nem viselt meg, pedig a távok között alvás nem volt csak a pihenés. Igazából innentől kezdtem készülni a szülinapi 52km-re ami - úgy terveztem - az eddigi életem leghosszabb távja lesz. Számomra a rendszeresség a teljesítmény megalapozója,ezért a heti 40-70 km táv volt a célom ez mellett még kerékpározással is erősítettem és gyűjtögettem a kilométereket.

Mígnem elkövetkezett a szeptember 8. - a születésnapom. Lampertné Pisch Beátának köszönöm: amikor megtudta , hogy mire készülök, meghirdette és toborozni kezdte a hozzám csatlakozni kívánókat, akár kerékpárral akár futva, ki-ki a saját belátása szerinti távval.
 
Voltak is jelentkezők (ha hétvégére esik, akkor még többen lettek volna, ezt jelezték is) kerékpáros kísérőnek (Lampertné Pisch Beáta, Geszler Gyöngyi, Rillyana Fox, Szűcs Anikó, Kuti Krisztián, Krár Máté. Ők végig elkísértek.
 
Rajtuk kívül voltak futótársak is, aki ,egy szép szakaszon (Mór-Bodajk) kísértek (Dörömbözi Lídia, Krausz Csaba és Fogarasi Zoltán Dániel) a kíséretük csodálatot és egyben biztonságot is jelentett számomra,ami igazán jól esett. Az út közbeni meglepetés meg csak fokozta hangulatomat.

- Mennyi idő alatt sikerült lefutnia, közben mennyit pihent, volt-e holtpont közben, ha igen, mikor? Úgy tudom, közben egy kis meglepetésben is volt része. Mi volt az pontosan?

Szeptember 8-án reggel 8 órakor indultunk a Polgármesteri hivatal elől. Az első 8 km-t a futótársakkal kényelmes tempóban tettük meg, majd a futó kísérők vissza fordultak, és én tovább folytattam a kerékpáros kísérőkkel. Az első 28 kilométer igazából nem okozott nehézséget, szép egyenletes tempóval haladtam a kitűzött célom felé.
 
Székesfehérváron a Csóri útnál volt a forduló, ahol egy fejenállást követően frissítettünk egyet, és elindultunk vissza. Kísérőim figyelmesek voltak, segítették a haladásomat, és gyakran kérdezgették, hogy minden rendben Fater? Igen! Mindig rendben volt minden. A visszautunk 35 km-nél kicsit kezdett nehézzé válni a hosszú sunyi emelkedőnek köszönhetően. Itt már azért néha?néha bele kellett sétálnom. A futók nyelvén a fal nem jött, de mivel a teljesítés volt a célom, az idő nem is érdekelt. Amikor eljutottunk a maratoni távig (42,2) meglepetten tapasztaltam, hogy az eddigi legjobb eredményem 4 óra 23 perc 14 perccel jobb időt futottam. Hát ennek igazán örültem és ennek tudatában büszkén és fáradhatatlanul haladtunk tovább egészen Fehérvárcsurgóig, ahol a 44. kilométernél megálltunk és megköszöntöttük Beát a születésnapja alkalmából, mert Ő meg egy nappal korábban, szeptember 7-én született.
 
Az innen nem messze lévő fagyizóban várt rám aztán az igazi meglepetés. Egy gyönyörű születésnapi torta egy üveg alkoholmentes pezsgő és egy jó kávé kíséretével. Itt majdnem elragadtak az érzelmek csodálatos érzés volt. Megpihentünk, talán egy órát is beszélgettünk, fotózkodtunk és közben elfogyasztottuk a meglepi tortát, pezsgőt, kávét. Nagyon jól éreztük magunkat. Csabi itt ismét csatlakozott hozzánk, de már nem mint futó, hanem kerékpáros, és mindenki végig kitartott lelkesek voltunk én örültem a meglepetésnek. Ők meg annak,hogy meglephettek. Innen már hamar Bodajkra értünk. Egy virágboltban frissítettem, majd a földúton át hamarosan megérkeztünk a Móri bekötőig, ahol Lidia ismét várt bennünket, és közösen futottunk be Mórra a Polgármesteri Hivatalhoz, ahonnan elindultunk.
 
De már 56 kilométerrel a hátunk mögött! Ez megfordítva 65. és én ennyi évesen még erre is képes vagyok... Az aktív időm 6 óra 1 perc, de összességében pihenőkkel együtt 7 óra 30 perc volt. Hogy ezt így teljesíteni tudtam, a felkészülésemen kívül a Muttikám finomságai, a gyermekeim, unokáim lelkesítése, a követőim biztatása és nem utolsó sorban a kísérőim szeretete és odaadása is kellett.

-Legközelebbi nagyobb tervei?


Ebben az évben még szeretném teljesíteni az októberi Spar Maratont a fiam születésnapjára (a tavalyi Athéni Maratont a leányom születésnapjára teljesítettem), és esetleg egy Velencei Mikulás tó-kör is belefér az idei 2017 kilométeres cél mellé. A jövő évet illetően az Ezerjó Félmaraton, a Móri Karika, a Gánti jótékonysági futás és minden hónap utolsó vasárnapján a Mór Fit Run. Ezek mellett a rendszeres futás az egészségem, testem-lelkem karbantartása a célom.

Fuss,mert futni jó!


- Gratulálok, további sok sikert, jó egészséget!


                                                        Nagy Pál
 
 
 
 
 
A táv felénél - egy kis lazítás
 
 
 













A CSAPAT

 

 

 

2017.09.10.