Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Jó szerencsét öreg szaki! - Bányásznap Vértessomlón
Jó szerencsét! Szép köszöntés volt annak idején, kár, hogy ma már alig hallani! Nemcsak a köszöntő beszédekben, de szavalatban is elhangzott a gondolat vasárnap Vértessomlón, a hagyományos Bányásznapi ünnepségen, melyen a helyi, várgesztesi nyugdíjas bányászok mellett környebányaiak is tisztelegtek a szakmakultúra, a széncsaták elhunyt, és még élő hősei előtt.
 
Jól esne néha hallani: Jó szerencsét öreg szaki! Tudom jól, most már nem várnak, dolgos évek messzi szálltak... - tolmácsolta Horváth Ágoston versével egy nyugdíjas bányász panaszait Krüpl János, és Imeli János köszöntőjében is a dolgos évek elevenedtek meg a kezdetektől.
 
A 18. század második feléből az írások három települést említenek, elsősorban Vértessomlót, Brennbergbányát és Nógrádverőcét, ahol elkezdődött a bányászkodás. A Bányásznapot korábban két dátumhoz kötötték, az egyik augusztus 20-a volt jellemzően Tatabánya és térségében, a másik pedig Szent Borbála, a bányászok védőszentjének napja.
 
De bármennyire is fohászkodtak a szenthez, sajnos három szörnyű tragédia is bekövetkezett a térségben. Tatabányán 1950-ben 81-en, 1978-ban 26-an, és a szomszédos Oroszlányban, Márkushegyen 1983-ban 37 bányász veszítette életét. A bányászat a 60-as évek közepén meghatározó iparág volt, közel 130 ezer embert foglalkoztatott, abban az időben az országban 31 millió tonna szenet termeltek. - hangzott el a beszédben, s gyerekkorát felidézve Imeli János úgy vélte, kívánatos lenne, ha ismét elterjedne a Jó szerencsét! köszöntés, hiszen annak idején a bányásztelepüléseken még az iskolákban is így üdvözölték egymást a diákok.

Vértessomló bányászathoz való kötődése már 1737-től élő, mikor megtalálták, és saját felhasználásra kitermelték az idetelepedett németajkúak a szenet, később pedig Esterházy gróf megrendelésére iparszerűen folyt a kitermelés - tekintett vissza Igó István polgármester is a kezdetekre, majd a modernizációra, amikortól egyre kevesebb munkaerőre volt szükség, s arra az időre, amikor hazánkban már "rásütötték a bányászkodásra", hogy nem gazdaságos.
 
A polgármester úgy vélte, hogy csupán a körülményeket kellett volna átalakítani, és a bányászat a maga módján gazdaságos lehetett volna. Ez az idő azonban sajnos elmúlt. Kedvezőnek mondhatjuk viszont, hogy a környezetünkben megtelepedtek az ipari nagyüzemek, és azok a szakik, akik még jó fizikummal rendelkeztek, és értettek a gépekhez, el tudtak helyezkedni - fogalmazott.
 
Mint ismert, Vértessomló környezete megsínylette a bányászkodást, hiszen gyakorlatilag szinte körülölelte a művelt terület a falut. A valamikori bányatavakkal kapcsolatban viszont egy jó hírt is megosztott a jelenlévőkkel a polgármester. Mint mondta, egy, a napokban aláírt szerződés szerint a tavak környezete, ha nem is tulajdonba, de vagyonkezelésbe visszakerült a településhez, a tavak természetesen az országos horgászszövetség keretein belül a helyi horgásztársaság működtetésében maradnak.

Az ünnepi eseményen Egervári Péterné titkár és Igari Béláné a hagyományoknak megfelelően emléklappal és bányászkupával köszöntötte a legrégebbi szakszervezeti tagokat. Wohl János 65 éve tagja az érdekvédelmi szervezetnek. 60 éves tagságáért Weltz Károly, Hernádi József, Kardos József, Pfiszterer János, Zippenféning Józsefné, Zipperer Józsefné, az 50 évesért Mautner János részesült elismerésben, majd a délután további részében fehér asztal, ízletes vendéglátás mellett idézték fel a széncsaták emlékeit a bányásznyugdíjasok.


Salamon Gyöngyi írása
 
2017.09.06.