Kezdőlap Hírek A móri Takács Boglárka idei sérülése ellenére korosztályos bajnok és 2021-re készül

A móri Takács Boglárka idei sérülése ellenére korosztályos bajnok és 2021-re készül

59
0

/Takács Boglárka – Fotó:Nagy Pál/

Amikor a járvány tavaszi első hulláma idején beszélgettünk Takács Boglárkával, csak korlátozottan tudott edzeni. Hogy még több legyen a „jóból”, komolyabb sérülés is hátráltatta felkészülését. Most az év végén – az idei atlétikai szezon végeztével – újra megkerestem:

-Ami a versenyeredményeket illeti a felnőtt és a korosztályos mezőnyben: az idei évre tervezettekből mit tudtak edzőjével megvalósítani, és mit nem?

Az idei év mindenki számára rendkívüli volt, sokkolt az a váratlan döntés márciusban, amikor egyik pillanatról a másikra minden bezárt, ezzel a sport is nagyban megváltozott. Rengeteg tervünk, célunk volt az idei évre, de sajnos a vírus mindet keresztbe húzta. Sorra halasztották el a nemzetközi versenyeket, nehéz volt így motiváltnak maradni, de tudtam, hogy a hazai versenyekre is nagy céljaink vannak, így muszáj menni tovább. Amikor a legfontosabb lett volna, otthon kellett folytatnom az edzéseket… Nehéz időszak volt; a körülmények nem voltak túl kedvezőek, de igyekeztem a lehetőségekhez  mérten a maximumot kihozni ezekből az edzésekből is. Másfél hónap edző és atlétika pálya nélküli felkészülés után végre újra visszamerészkedhettünk a pályánkra, természetesen nagyon szigorú szabályok között.

Ekkor jött egy még váratlanabb esemény…

Április utolsó héten, az egyik edzésen esett az eső, ezáltal csúszóssá vált a rekortán pálya, én pedig az egyik szökdelés következtében szerencsétlenül érkeztem a talajra, kicsúszott a lábam.

/Sérülés hátráltatta felkészülését…/

Akkor még nem sejtettem, hogy nagy a baj, estére viszont világossá vált számomra, hogy bizony, azt a spárgát nem úsztam meg ennyivel. 3 hónap kényszerpihenő, a sérülés gyógyítása, és fokozatos újrakezdés következett. Kérdésessé vált, hogy egyáltalán versenyezhetek-e még idén. Szerencsére július végére a fájdalom elmúlt annyira, hogy megkezdtük a szezont. Az első versenyem a felnőtt országos bajnokság volt, ahol az év eleji tervek szerint meg szerettem volna védeni a bajnoki címeimet 100-on és 200m-en is. Sajnos csak 100m-en álltunk rajthoz, a 200 métert elővigyázatosságból kihagytuk. 100-on pedig idén a bronzérem lett az enyém, amivel a körülményeket figyelembe véve elégedett vagyok. Azért pedig különösen hálás vagyok, hogy pár héttel később a korosztályos országos bajnokságon sikerült a címvédés, mindkét versenyszámomban.

-Felnőtt országos csúcsot tervezett ez évre. Minden zavaró körülményt figyelembe véve: mennyire elégedett a 2020-as év  100m-es, illetve 200m-es időeredményeivel?

Idén az időeredmények kissé háttérbe szorultak, nem ez volt az elsődleges, amit figyelembe vettem a versenyeim értékelésénél. Próbáltam annak örülni, hogy egyáltalán tudtam versenyezni, és nem kellett teljes egészében kihagyni az idei szezont. Persze, ha csak az időeredményeket nézem, akkor nem vagyok elégedett, messze elmaradtak a tőlem megszokottól, de azt hiszem, most nem lehet teljesen figyelmem kívül hagyni az előzményeket. Ezekből az idei évi tapasztalatokból építkezünk, és az a csúcs megvárt, úgyhogy, ha minden jól alakul, talán majd jövőre.

-A járvány miatt bizonyára nehéz, de próbáljuk meg:  tervei 2021-re (téli-nyári szezon)?

Csak remélni tudom, hogy a jövő év kicsit sem fog hasonlítani az ideire… Bízom benne, hogy minden visszatér a régi megszokott kerékvágásba, így a sport is;  azon belül pedig az atlétika is megtarthatja majd a tervezett versenyszezonját. A nyári szezonban több fontosabb versenyem is lesz, de talán a legfontosabb az U23-as Európa-bajnokság Norvégiában. Ezen kívül az Egyetemi Világjátékokon (Universiade) is szeretnék jól szerepelni. A fedettpályás/téli szezon a közelségéből adódóan bizonytalanabb, pont a napoknak került halasztásra a fedettpályás világbajnokság, de remélem, hogy az Európa-bajnokságot meg tudják tartani, ami számomra egy hatalmas motivációt jelentene.

-Mire a legbüszkébb idén, illetve miben van hiányérzete?

A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy a sérülés ellenére is sikerült megvédenem a korosztályos bajnoki címeimet. Annak is nagyon örülök, hogy mostanra sikerült teljesen felépülnöm, bár a helyes mozgásminta visszaállításán még dolgozunk. De most már teljes értékű felkészülést tudunk végezni a következő szezonra. Hiányérzetem egyértelműen az időeredményekben van, az idén elmaradt egyéni és országos csúcsok miatt. Viszont, amire még szintén büszke vagyok, hogy beválogattak a nemrég indult Zsivótzky Gyula Programba, aminek lényege a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságra aspiráns atléták támogatása.

-Szeptemberben kezdte felsőfokú tanulmányait Budapesten. Logikus tehát a kérdés: marad-e eddigi egyesületénél Székesfehérváron, vagy a fővárosba igazol? 

Talán már említettem régebben, hogy edzőmmel, Varga Tamással nagyon jól megy a közös munka, amit az eddigi eredményeink azt hiszem, alá is támasztanak. Így mindenképpen szerettem volna a továbbiakban is az ő irányítása alatt edzeni, ebből kifolyólag bennem fel sem merült az átigazolás, mint lehetőség. Persze ezáltal a lehetőségeim korlátozottak voltak. Sajnos Székesfehérváron nem találtam az érdeklődési körömnek megfelelő felsőoktatási intézményt, az ingázás miatt pedig messzebbre nem mehettem, így maradt a levelező tagozat.

Takács Boglárka  edzőjével, Varga Tamással

-Tavaszi beszélgetésünkkor mondta, hogy a 2021/2022-as tanévet ösztöndíjjal már az USA-ban kezdi.  Változott ez a kialakult helyzetben?

A koronavírus, valamint az emiatt kialakult bonyodalmak és változások kissé elvették a kedvem. Nem feltétlenül tartom most a legjobb döntésnek a jövő évi kiutazást, főleg nem az USA-ba. Viszont semmiképpen sem szeretnék lemondani a külföldi tanulásról, Amerikáról, így nem vetettem el ezt a tervet, csak éppen egy kis időre szünetel.

 

                                                                                Nagy Pál

 

A cikkben szereplő fotók (címlapkép kivételével): Takács Boglárka saját archívumából