Kezdőlap Színes “Vérteskozma: Áll-e még?” – A településről, 1988-ból

“Vérteskozma: Áll-e még?” – A településről, 1988-ból

215
0

/Képek balról jobbra: Vérteskozma egyetlen utcája  és Kicsi bolt a kis falu közepén  (Németh Ernő felvételei )MTI-Press)  Forrás:Library.hungaricana.hu/Népújság, 1988. július /

Talán érdekes lehet, mit írt a korábbi sajtó, vagy milyen érdekességeket találtunk a térségről, környékünk településeiről korábbi tanulmányokban, történeti leírásokban. Mint például itt:

Vérteskozma      Áll-e még?

Áll-e még az ősz Peterdi za, él-e még a hősi harc fia? kérdezi Arany János a Szép Ilonkáról írott versében, amely költeményből az is kiderül, hogy apa és leánya valahova a Vértes vadonába húzódott vissza, miután megjárták Mátyás király fényes budai várát. Abba a rengetegbe tehát, ahova Tatabányáról dél felé, Székesfehérvárról északnak visz az út, s ahol bizony még ma is jól el lehet bujdokolni, lévén a Dunántúlnak ez a tája csupa völgyes- bérces hegy és rengetegerdő.

A Bakony és a Gerecse közé ékelődött röghegység amúgy nem magas 400—450 méter fölé sehol sem emelkedik —, ásványi kincsekben azonban igen gazdag. A tölgyesek és a bükkösök alatt sokfelé találtak ott barnaszéntelepeket, valamint bauxitot; ez utóbbinak a legfontosabb és legismertebb lelőhelye: Gánt.

Ezzel a településsel „átellen- ben” bújik meg az az egészen kicsi falu, Vérteskozma, ahol még az utak is véget érnek, s amely mostanában ébredezik több évszázados csipkerózsika- álmából hála éppen az ottani nagy csendnek és elzártságnak.

Gántról indulva éppen csak keresztezni kell az Oroszlányt Csákvárral összekötő utat, s néhány kilométernyi autózás után máris megérkezünk abba a völgybe, ahol Vérteskozma egyetlen utcája elnyúlik. Mindössze egy házsor vonul végig a völgyecskében, és az is úgy, hogy itt is, ott is egy-egy üres telek jelzi: már régen elszármaztak onnan a lakók. Ki a közeli bányák valamelyikében, ki az erdészet feldolgozótelepein, ki még távolabb talált munkát magának úgyhogy mára csupán tíz család maradt az 1973- ban megszámlált negyvenháromból. A másfélszáz lakos pedig alig harmincegynéhány főre apadt.

Vérteskozma azonban mégsem kelti halott falu képét, mert az utóbbi néhány esztendőben mind több régi és elhagyott ház talál ott új gazdára. Elsősorban fővárosi érdeklődők jelentkeznek egy-egy ilyen azonos mintára épült, előtornácos házért, s aztán az eredeti és igen szép népies formákat megőrizve a lakóépületeket sorra felújítják és a szigorú téli hónapoktól eltekintve rendszeresen lakják is. S nem csupán az elhagyott, majd áruba bocsátott hajlékok élednek újjá, de új házak is emelkednek, mégpedig a hagyománytisztelő tervezés remek példáiként. A legkorszerűbb anyagokból, de az ősi íveket, az eredeti arányokat megtartva kerül tető alá itt is, ott is egy-egy új otthon.

Vérteskozmán járva-kelve túlontúl sokat nem lehet megtudni a mostanában örvendetesen éledő település történetéről. Az őslakosok jószerivel csak annyit tudnak, hogy egykor a Vértesben is birtokos Esterházy-család felügyelte, s a kozmaiak jobbára ennek a famíliának az alkalmazásában álltak. Azt már némi könyvtárjárás eredményeként lehet csak kideríteni, hogy a szóban forgó völgy valamikor az 1700-as évek elején-közepén települt be, s hogy akkori lakói az erdészkedés mellett még a főúri vadászatok kiszolgálásával is foglalkoztak. Ezekért a szolgálataikért tisztesen megfizették őket, mert rendre nagy házakat építettek, s ezek a méretek hagyományozódtak át aztán a jelen napokra is.

Mint említettük, a legtöbb háztulajdonos csak alkalmi vendég, egy kicsi boltja mégis van Vérteskozmának, és autó- buszjárat is összeköti Gánttal, amely egyúttal a közigazgatási központja ennek a mindössze 24 hektáros falucskának. Utolsó postaként ugyancsak Gánt van feltüntetve a helység neve mellett, ha tehát valaki valami módon kapcsolatba akar lépni ezzel a völggyel, oda kell fordulnia. A legjobb azonban egyszerűen felkerekedni, és addig hajtani befelé a Vértesbe, amíg az útnak vége nem szakad. Ott lapul meg ez a valóban eszményien csöndes és nyugodt rejtekhely.

A. L.”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)  /1988-07-23 / 175. szám