Kezdőlap Színes “… a község búcsújáróhely lett” – Vértessomló krónikájából

“… a község búcsújáróhely lett” – Vértessomló krónikájából

60
0

/Remete – A kép illusztráció – Forrás:wikipedia/

A Vértes és környéke már a kora középkortól fontos szerepet játszott az ország életében. Erről olvashat több fejezetben is…

Vértessomló, német kisközség a Nagysomlóhegy alján. Búcsújáróhely, 198 házzal és 1253 róm. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása pedig Környén.

Már a rómaiak korában megült telep volt, s gyakran kerülnek itt felszínre e korból való leletek. Találtak itt ú. n. fűtőpinczéket is, melyeket a rómaiak a szobáik alatt alkalmaztak. A tatai uradalomhoz tartozott, s gróf Esterházy József németeket telepített ide. A telepítési szerződésben, mely 1737-ből való, Puszta-Somló néven van említve.

E Somló nevet német telepesei, a maguk kiejtése szerint, Semle hangzással ejtették, a minek az lett a következménye, hogy 1769-ben a helytartótanács e hibás kiejtés alapján Zsemlyére torzította el a nevét, a mi azután rajta is ragadt, egész a mult század végéig, a mikor nevét végre Vértessomlóra helyesbítették.

Határában, 1790-től kezdve száz éven át kőszénbánya volt. Lakosai kőfejtéssel, mészégetéssel, faszénégetéssel és bányászattal foglalkoznak. 1736 előtt itt erdőszéli kápolna állott, melynek szomszédságában remete lakott.

1736-ban Esterházy József a düledező kápolnát megnagyobbította és szép szentélylyel látta el; Fahrer Juliánna, egy bécsi kereskedő hitbuzgó neje pedig a bécsi kapuczinusok templomában őrzött Mária-kegykép másolatát készíttette el e kápolna számára, melyhez a vidék népe csakhamar sűrűn kezdett zarándokolni.

Ez vetette meg alapját annak, hogy a község búcsújáróhely lett, hova különösen Sarlós-Boldogasszony napján ma is sokan zarándokolnak. 1875-ben a kápolnát templommá alakították át. Van itt ezenkívül egy kápolna is, mely 1836-ban épült…”

(forrás:Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai)