Kezdőlap Színes Csákvár különleges helyet foglal el a magyar népi kerámiában…

Csákvár különleges helyet foglal el a magyar népi kerámiában…

102
0

/Fotó:Forrás:Library.hungaricana.hu/Sorozaton kívüli kiadványok/ P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámia a Déri Múzeumban I./

A Vértes és közvetlen környéke látnivalói, értékei, nevezetességei közül ezúttal ezzel foglalkozunk:

Csákvári kerámia

Csákvár különleges helyet foglal el a magyar népi kerámiában, ugyanis olyan központ, ahol a fazekas mesterségnek mindhárom ága megtalálható.

Tűzálló agyagból dolgozik a fazekas, tálföldből, akik mázas edényt, elsősorban tálakat, fennálló edényt készítettek. Működtek itt mázatlan vizes edényeket készítő vörösedényesek is, ez a fazekas mesterség legarchaikusabb ága, ahogyan ezt Kresz Mária ismertette.

A
Déri Múzeumba ebből a jelentős fazekasközpontból csupán néhány tárgyat őrzünk, amelyek kis számuk ellenére képviselik a legjellegzetesebb csákvári edényeket.
Támaszkodva
Kresz Mária megállapítására, amely szerint a csákvári tűzálló főzőedények elterjedési területe dél felé Tolna megye déli részéig terjedt, feltételezzük, hogy csákvári készítésű lehet az a nagyméretű kétfülű fazék, amelyet Déri György feljegyzése szerint Tolna megyeinek határozott meg.

Csákvári jellegzetességnek tarthatjuk a szájperem hangsúlyos kialakítását a homorúan ívelő alsó peremmel, amely a XIX. század húszas éveiben megjelenik ezeken a nagyméretű edényeken. A fazék testét ujjbeggyel benyomott abroncsok tagoljak, amelyek a csákvári edényeken jellegzetesnek tekinthetők. Jelentőségét az adja, hogy felirattal ellátott.

A
fazekasok készítette edények között a csíkos fazekak sok példányban ismertek. A legjellegzetesebb zöld, sárga és barna függőleges csíkozású edények mellett két színt is alkalmazott ez a díszítőtechnika. Olykor sárgamázú edényen sötétbarna csíkokat folyattak le. A meszelyes nagyságú nagyobb bögrének egy szép csíkos mázú darabját őrzi a Déri Múzeum.

Szájperemének finom tagoltsága szintén azt mutatja, hogy tűzálló agyagból dolgozó fazekas keze alól került ki, ugyanis csak abból lehetett ezt a megoldást kialakítani.

A
tálasok készítettek hegyes fenekű fazékformát is, amelyet azonban ők inkább bögrének vagy pohárnak neveztek. Ez formailag különbözik a fazekasok által alkotott formától, szájpereme egyszerűbb, nem tagolt csupán domború. Az edények füle erőteljesen gömbölyű, a szájperemből indul. A Déri Múzeumban két ilyen szilke formájú edény található. Az erőteljesen gömbös testű edények közül az egyik fehér alapon kék és zöld színezésű, csaknem egész felületén kék függőleges és vízszintes vonalak rácsmintát alakítanak, amelyek mezői váltakozva teljesen zöld színűek vagy fehér alapon kék ágacskával díszesek. A díszítményt felül kék hullámvonal, alul szintén kék hullámvonal és egyenes vonalak zárják.

A másik edény öblén fehér alapon függőleges vörös csíkok, két oldalukon egy-egy kék hullámvonal, a közöttük lévő sávokban zöld körök alkotják a dekoratív díszítést.

Feltehetően ez a forma volt az, amelyet Kresz Mária szerint komaedényként leginkább a német falvakban vettek.

Talán csákvári tálas készítette azt a kettes bögréi, amely belül fehér színű, kívül kék mázzal bevont.

A tálasok készítettek boroskancsókat, ezek között voltak zöldmázasok is. A tálasok a zöld mázat változatosabbá tették, „lesujtázták”, ami azt jelentette, hogy mázazás előtt fehér (színtelen) mázzal hullámvonalat húztak az edényre, amelyen a zöld máz világosabb lett. Ezt láthatjuk egy kancsón, amelynek összenyomott szája erősebben kiívelő, füle hosszabb és fentebbről indul, mint a hasonló tatai edényeké. Mindezek alapján véljük, hogy ez a kancsó nem tatai, hanem csákvári készítésű.

Jellegzetes csákvári tálasmunka volt a fehér színű mázas vizeskorsó, amelyet a csatkai búcsújáró helyre szentelt vizes korsóként készítettek nagy számban. A fehér színű kisméretű korsó viszonylag széles aljú, legöblösebb része magasra húzott, nyakán egy kis kidudorodás, majd szájának erőteljes pereme mellett a felívelő fül, rajta az ivócseccsel jellegzetes formát mutat. Díszítése az öblén körbefutó egyszerű koszorúminta piros, kék és zöld színnel stilizált virágok, levelek és barna vonalak. Felirata is utal funkciójára „Csatkai hely” a két szó között egy kereszt rajza.”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Sorozaton kívüli kiadványok/ P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámia a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)  /Csákvári kerámia