Kezdőlap Színes Így alakult ki szűkebb hazánk, a Vértes – 2. rész

Így alakult ki szűkebb hazánk, a Vértes – 2. rész

82
0

/A kép illusztráció – Fotó:Pixabay/

Sok mindent megmutattunk már a Vértesből, a Vértesről. Arról még nem volt szó, hogy keletkezett…

(Az első részt ugyanebben a rovatban olvashatja!)

Folytatás:

“…Az eocén kor gazdag tengeri élővilágának emléke a “formai rétegekben” lerakódott mészkövek miatt maradt fenn. Ezekben 165 csiga és 35 kagylófajt találtak, köztük partközeli és mélytengeri fajok (pl. Nummulitesek) egyaránt előfordulnak.

A tengerpartok mocsárerdőinek fái adták az oroszlányi és a tatabányai szénmedence barnakőszenének alapanyagát. Ezeket a később rájuk települt agyagos-márgás sekélytengeri üledékek óvtak meg a lepusztulástól.

Az oligocénben a terület már a mérsékelt övezetbe tartozott. A Vértessomló környéki barnakőszén alapanyagát már fenyő-, dió-, tölgy-, éger-, gyertyán- vagy platánerdők adták. Vas- és kovaoldatok cementálták össze azt a homokot és kavicsot, ami a hárshegyi homokkövet alkotja. A tenger fokozatos visszahúzódása a miocén végéig tartott.

Ebben az időben a Vértes tönkösödő központi része még mindig szigetként emelkedett ki a vízből, a folyamatosan változó futású partok mentén pedig lajtamészkő és szarmata mészkő, márga és agyag alakult ki. A miocén végén a Pannon-tenger visszahúzódott, vize fokozatosan kiédesedett. Homokos, agyagos üledékek képződtek benne, melyek élővilágát például a balatoni kecskekörömként ismert Congeria kagyló jellemezte.

A pliocénben és a pleisztocénben a Kárpátok nyugati hegyeinek vizeit még a Móri-árok vezette le, Így itt vastag folyami üledékek gyűltek össze. A Duna megjelenésével a terület szárazzá vált, homokját a szél halmozta át. A melegebb és szárazabb pliocén élővilágának (pikermi fauna) nyomai a Csákvári-barlang üledékeiben maradtak fenn.

A pleisztocén hűvösebb időszakában az északról a szél által ideszállított lösz halmozódott fel a hegység medencéiben, akár 350 méteres tengerszint feletti magasságig. A löszben vízmosások, később emberi hatásra löszmélyutak keletkeztek. A szőlőművelés megjelenésével a borospincék nagy részét is löszfalba vájták. Az ember tájalakító munkáját jelzik még a bányagödrök, a mélyszinti bányák feletti terepsüllyedések és a meddőhányók…”

Forrás:wikipedia