Kezdőlap Barangoló Ismeri a környéket? Környebánya: alapítás, szénbányászat, fénykor…és üdülőövezet

Ismeri a környéket? Környebánya: alapítás, szénbányászat, fénykor…és üdülőövezet

146
0

(fotó:kornye.hu)

Miközben járjuk az országot – szerencsésebbek a világot is -, gyakran elmegyünk közvetlen környezetünk szépségei, látnivalói mellett. Tartson velünk Környebányára is!

“Környebánya településrész Komárom-Esztergom megyében, a Tatabányai járásban, közigazgatásilag Környe község része.

Jellegzetes környebányai lakóház – forrás:wikipedia, fotó:Solymári

Fekvése

Tatabányától mintegy 5 km-re dél-délnyugati irányban terül el, a 45,37 km² területű Környe központjától körülbelül 3 kilométerre délkeletre található. Autóbusszal megközelíthető Tatabányáról és a környező települések egy részéről. Lakosságszáma évek óta közel állandó, mintegy 250 fő.

Története

Az őskortól a 19. század végéig

Környebánya területén már az őskorban is éltek embercsoportok, ezt igazolja például egy kifúrt fejű kőbalta, amit 1903-ban találtak az első itteni szénkutató fúrások során; ez ma a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének részét képezi. A késői vaskor időszakából gazdag kelta kultúráról tanúskodó leletek – lószerszámok, korongozással készült agyagedények – kerültek elő. A rómaiak idejében a közelben haladt el a Brigetiót (Szőny) Alba Regiával (Székesfehérvár) és Sopianae-val (Pécs) összekötő katonai erődrendszer, melynek egyik központja éppen Quirinum volt, a mai Környe területén. Az Árpád-korban (valószínűleg a 13. században) kerektemplom épült Környebánya területén, ezt Vértesi László ásatásai tárták fel.

A törökdúlás idejében a környék teljesen elnéptelenedett, majd kiűzésük után, a 17. század végétől református magyarok kezdték benépesíteni a vidéket. Őket azonban a katolikus gróf Esterházy József 1745-ben erőszakkal elköltöztette, helyükre Moson vármegyei katolikus németeket telepített, akik 4-6 év szolgálatmentességet is kaptak, hogy minél előbb házakat építhessenek. A mai Környebánya területe ezekben az évtizedekben még lakatlan mezőgazdasági terület volt, de miután a szomszédos Vértessomló területén a 19. század elejétől megindult a szénbányászat, idővel egyre több környei földbirtokos, illetve a helyi plébánia is fontosnak találta, hogy hozzájáruljon a környei határban felderített szénvagyon feltárásához.

Az alapítás évei

1902-ben megépült a Tatabánya-Környe-Kisbér-Pápa vasútvonal, 1903. február 16-án pedig elkezdték mélyíteni az első környebányai szénkutató fúrásokat, a Vértessomló-hegy lábától 500 méter távolságban. Először csak viszonylag vékony (1,5 méteres, illetve 0,8 méteres) szénrétegeket találtak, 44,9 illetve 78 méter mélységben, ezért leállították a kutatást, és négy éven keresztül nem is folytatták azokat. 1907 nyarán Schwarz Ignác budapesti ügynök újabb szénjogi szerződéseket kötött környei kutatófúrásokra, majd rövid időn belül megalakította a Környei Kőszénbánya Részvénytársulatot is, de a tőkehiány még ekkor is akadálya volt a termelés beindításának.

1910-ben újabb kutatófúrásokkal 5 méter vastagságú szénréteget találtak 90 méter mélységben, itt mélyítették le 1911-ben a 99 méteres mélységű Lipót-aknát (a későbbi szállítóaknát), ahonnan február 11-én termelték ki az első csille szenet. 1913-ban újabb akna is létesült, a 81,44 méteres mélységű Ferenc-akna a bánya légaknája lett. 1913. július 3-án zajlott a bányahatósági végtárgyalás a bányatelek adományozásáról, ekkor döntöttek a bányát kiszolgáló létesítmények, és egy kolónia jellegű lakótelep létesítéséről is.

Környebánya fénykora

Bányamakett a környebányai múzeumban  – forrás:wikipedia, fotó:Solymári

Az új település elnevezését mindenképpen Környéhez kívánták kötni, hiszen a bányatelek eredeti környei tulajdonosai sok türelemmel és más – főként eszmei – támogatással is segítették az új ipari létesítmény létrejöttét. A bányatelep neve ezért először Környei-Bánya, majd Környebánya lett, a létrejövő két lakótelep pedig a Regina-telep, illetve a Hermina-telep nevet kapta, az itteni Hungária bányatársaság alapítójának, Hauser Lipótnak a lányai után. A korabeli bányász kolóniákra jellemző építési stílusban megalkotott telepeken, a korabeli hierarchia szerint bányatiszti, bányaaltiszti és bányamunkási lakásokat hoztak létre. A társasági élet helyszínéül egy kaszinó is létesült, ahol különböző szórakozási lehetőségek álltak a bányatisztek rendelkezésére.

1924-re az egész telepet villamosították, és ugyanettől az évtől kezdve normál nyomtávú vasút szállította a szenet a környei vasútállomásra. Az évtized végére azonban kimerült a szénkészlet, így 1930. nyár végén a környei bányát bezárták. 1934-ben ugyan a tatabányai Magyar Általános Kőszénbánya Rt. megpróbálta újraindítani a termelést, de a kedvezőtlen tapasztalatok után felhagytak a kísérletezéssel. A leszerelt bányagépek egy részét Pusztavámra, a többit a pilisi bányákba, Pilisszentivánra, illetve Solymárra vitték, ahol nem sokkal korábban nyitott új bányákat a Hungária bányatársaság. Jó néhány környebányai család ugyancsak átköltözött – a megszokott munkahelyet követve – Pilisszentivánra, míg a többi, helyben maradt lakó a környék bányáiban igyekezett elhelyezkedni.

Környebánya helytörténeti múzeuma – forrás:wikipedia, fotó:Solymári

A bánya nélkül maradt bányászfalu

A második világháború a lakosságszámhoz mérten sok áldozatot követelt Környebányától: a falut többször érte angol, illetve német bombázás, a szovjetek pedig 1945 első napján szinte a teljes férfi lakosságot málenkij robotra terelték, ahonnan 24 fő soha nem tért vissza. A háborúnak összesen 42 környebányai áldozata volt. Követelt véráldozatot Környebányától az 1956-os forradalom is: Puskás Sándor 23 éves, ötödéves orvostanhallgatót október 23-án, a Rádió ostrománál érte halálos lövés, sebesültek mentése közben.

Hősi emlékmű Környebányán – forrás:wikipedia, fotó:Solymári

Az 1960-as években a környebányai Regina-telepet lebontották, megszűntek az itteni oktatási-nevelési intézmények is, így aki csak tudott, elköltözött. A településrészre elrendelt építési tilalmat csak jóval a magyarországi rendszerváltás után, 1998-ban oldották fel, azóta több mint félszáz lakóház és üdülő épült fel a régi kolónia körül. Jelenleg Környebánya Környe község külterületi üdülőövezetének számít, rendelkezik kiépített kábeltelevíziós rendszerrel, biztosított az egészségügyi alapellátás, valamint saját közösségi háza is van, amely 2009-es felújítása óta számos kulturális és közösségi esemény helyszíne.

Nevezetességei

  • Római erőd maradványai
  • Árpád-kori kerektemplom romjai
  • Fából faragott harangláb
  • 1956-os mártír emlékmű
  • Bányász emlékszoba”

Forrás:wikipedia

Erdei Iskola:

http://kornye.hu/var-a-termeszet-a-kornyebanya-erdei-iskola-taborozast-szervezo-pedagogusok-figyelem/

fotó:kornye.hu